PENTELÉNYI JÁNOS NAPLÓJA: 1944. dec. 24-től 1945. febr. 15-ig az Olasz fasor 17/21. sz. házban
December 31., vasárnap
Szilveszter napja. Délelőtt szörnyü élményben volt részünk. 10 óra tájban aknavető pergőtüzet kapott a házunk. Körülbelül ¾ órán át egyfolytában zúdultak az aknák a házra, valószinüleg a Kis Svábhegyről lőtték az Olasz fasori frontot. Az épület rengett, kémények, cserepek, üvegek hullottak, mint a jégeső, és irtózatos robbanások hallatszottak be az óvóhelyre. A lakók egy része az emeleti lakásokban rekedt, és nem tudott idejében az óvóhelyre menekülni. Az óvóhelyen riadó volt. Galambos házparancsnok összegyüjtötte a férfiakat, csákányt, ásót, lapátot nyomott kezükbe, és a bejáratnál mindenre elkészülve vártuk, hogy mikor omlik össze a ház, mikor kell menteni. Az anyák gyermekeiket magukhoz ölelve sirtak, reszkettek. Azt hittük, mindennek vége, szétlövik a házunkat. Ugyanakkor sejtettük, hogy az oroszok támadásra készülnek, és talán még ma el is foglalnak bennünk. Amikor alábbhagyott a robbanások zaja, kibujtunk az udvarra, és láttuk, hogy a ház még áll, de megtépázva és az udvar tele volt törmelékkel, üvegekkel és téglákkal. Teljesen az óvóhelyen laktunk a nagy sötétségben. A Városmajorból időnként bejött néhány fiatal magyar katona melegedni, hozott biztató hireket a felmentő csapatokról, amiket kételkedve fogadtunk. A lányok körülvették őket, tréfálkoztak, nevetgéltek. Egy kislány gitáron mélabús melódiákat pengetett, és énekelt hozzá. Szilveszter éjjelén egy kis alkohol is jutott még a készletekből, koccintottunk. A fiatalság egy földszintes lakásban gramofon mellett vigadt. Kint ezalatt dörögtek az ágyuk, ropogtak a géppuskák szünet nélkül. Babyka és Öcsike a gitáros kislány mellett ragyogó szemekkel, áhítattal hallgatta a zenét, de riadtan szaladt anyukájához, amikor hirtelen rájött a roham, és hányva erölködte végig kellemetlen betegségét. Az utcán a kirakatok betört üvegei alól és a feltört, bombasujtotta üzletekből boldog boldogtalan hordta az árut. A katonák hoztak gyertyát, háztartási cikkeket, pipere cikkeket, játékokat, mindent, ami kezük ügyébe akadt, és a házbelieknek kedveskedtek vele. Ha ők nem vitték volna, vitte volna az orosz, megsemmisültek volna a romok alatt. (folytatjuk)
Kép: Werbőczy utca Budán 1945-ben
