RÁKÓCZI ELSŐ DÖNTŐ CSATÁJA
Emlékezzünk Nagyszombat véres karácsonyára
az Úr 1704. esztendejéből
Nagyszombat (ma Trnava-nak nevezik a tolvaj tótok. Képen balra a második megyében van. A szerk. ) Nagy Lajos király kedvelt városa volt, ahol elhunyt, a török korban legmagyarabb városunk. Magyarország katolikus fövárosa volt 286 évig, számos magyar emlékkel. Pázmány Péter itt alapitott egyetemet. 1848-ban is jelentős csata színhelye volt, emlékmüvénél a helyi magyar egyetemisták négy éve emlékeznek. Kodály itt járt gimnáziumba. 20 km-re a magyar nyelvterülettöl immár 27 éve a magyar búcsún minden novemberben megtartják a Szent Miklós exkatedrális környékén. Fontos lenne Nagyszombat volt királyi várost - felmutatva viharos történetét,ahol magyar diákklub működik - az elszigetelt helyi magyarokkal összefogva jelentősebben bevinni a köztudatba.
Rákóczi 1704 őszén Galgóczon a város és vidéke uránál Erdődy grófnál tartózkodott, kastélyából vezényelte Lipótvár ostromát, miután Érsekújvárt november 17-én a kurucok bevették. Lipótvár védelmére Heister is útra kelt az osztrák határtól. Rákóczi serege felét Lipótvárnál hagyta, s Nagyszombat felé sietett a többivel. Csatasorba állításukat karácsony éjszakáján meg akarta valósítani, de Bercsényi erről lebeszélte. Ez volt a 28 éves Fejedelem első nagy csatája! Másnap ködös, mínusz 25 fokos hideg időben nem volt mód a csatának megfelelő helyet találni, így helyzeti hátrányba kerültünk. A véres csata sűrű hóesésben egy órakor kezdődött Gerencsér, Fehéregyháza és a város közötti térségeben, a Tarna patak mentén. Szombatban csak 200 honti hajdú maradt Dula Ádám ezredes vezetésével. Balszárnyon Esterházy lovasai, Balogh István, Goda István, Budai István, Andrásy György és a legszélén Ocskay ezrede fejlödött fel. Mellettük: Scharudi német zsoldosai mellett Nyárádi András csallóközi egysége, középen miskolci hajdúk, jobbszárnyon Bercsényi lovassága, Deák Ferenc és Ilosvai ezredei és Ebecki huszárezrede foglalt helyet. Kb. 22 ezer kilenctizedében kálvinista magyar. Ugyanennyien lehetett a Viard, de Vent, Wachtendonk és Diller alparancsnosága alatti osztrák ellenség létszáma is. Valószínű, hogy morvák is voltak köztük, mivel későbbi fogolycserét említve, ahol osztrák mellett morva katonaságról ír Rákóczi - erre következtethetünk. A Fejedelem a klarisszák mögötti magaslatról vezényelte a csatát, amit természetesen a magyarok kezdtek. Ebeczki támadása sikeres volt, a németek nem tudták sokáig állni a heves kuruc rohamot, Heister balszárnya szétesett. De sajnos a kuruc lovaság nem használta ki a lehetőséget, rátámadt a poggyászra és fosztogatni kezdett... ami a német menekülők összeszedését eredményezte. Közben Ocskaynak támadása folytán sikerült az ellenség ágyóit is elhallgattatniuk! Ekkor a középen elhelyezkedő gyalogság is, mely a legfegyelmezettebb egység volt, Fierville (francia) vezetésével megkezdte előnyomulását. Miskolciakkal együtt sikerült áttörni az osztrák vonalat, ahol labanc-magyarokkal (Babocskai, Simonyi századai) keveredtek kiméletlen küzdelembe. A Parna patakon is sikerült átkelniük. Egyértelműen győzelemre álltunk... A csata végkimenetelét azonban Scharudi zászlóaljának árulása és Heister ellentámadása, aki észrevette a magyarok közötti réseket - mégis megfordította, mivel gyalogságunk hátába tudott kerülni. Scharudiék, kitűzve a fehér zászlót tüzet nyitottak Nyárádiékra, kinek egysége így pánikba esettt. Esterházy és a balszárny gyalogsága között nagy rés támadt. Egyedül ők és főleg Ocskay, Andrásy és Balogh huszárai folytatták a kíméletlen harcot... Amikor ők is az ellenségen átverekedték magukat, fosztogatásba kezdtek.... Rákóczi karabélyosainak megparancsolta: kövessék az ellentámadásba, de Vay Ádám és tisztjei megakadályozták ezt, nem kockázhatták a Nagyságos fejedelem életét... aki pedig meg volt győződve róla, hogy megfordíthatta volna a csata állását. Lovasságunknak csekély vesztesége volt. Nagyrészt Szomolány, Nádas, Szered, Sellye irányába vonultak vissza csapataink. Egyedül a miskolci hajdúk tértek vissza Rákóczihoz. Elesettjeink számát 600 körülire becsülik. Thaly Kálmán a császári oldalon 1000 elesettet és 1100 sebesültet könyvelt el. A nagyszombati csatának könyörtelen vége lett. Heister leöletett minden elfogott sebesült kuruc vitézt! Minden magyar katolikusnak karácsony napján rájuk is illik gondolni a szeretet ünnepén és hogy a Szent Miklós székesegyházban a gyilkosok december 28-án Te Deummal, díszlövések mellett ünnepelte! Három hónap múlva Bercsényi csapatai újra elfoglalták a várost, közeledtére a német lakosság elmenekült. A jezsuitáknál vizsgálat indult, de nem sikerült árulásokat bizonyítani, csupán a németek és csehek között (Borovszky).
Az elesett kurucok emlékére, akiket szerzetesek temettek el, a Gerencsér felé vezető út mellett három fakeresztet állítottak. Helyükön a velünk érző kegyeletből 1805-ben özv. Judit Leszkovszki kőkeresztet állíttatott, amit Palsovics Márton bresztoványi pap szentelt fe. (Zilizi Tihamér) Kép: a Szt. Miklós székesegyház
