BIBLIA ÉS A RÉGÉSZEK
Ebben az évben jelent meg egy svéd ókori történésznek, Hans Furuhagen-nek a könyve: A Biblia és az archeológusok (képen). Svédország könyvkiadását uraló zsidó Bonniers család nem volt hajlandó kiadni a könyvet a nagy érdeklõdésre való tekintettel sem, amíg egy kisebb kiadó internetes megrendelés után többhetes késedelemmel leszállította a könyvet. A Bonniers klán viselkedése érthető, mert a könyv lenulláza a Bibliát mint történelmi dokumentumot. Izrael állam létrejötte után 1948-ban a palesztín területek ásatásait és kiértékelését egy Yigael Yadin nevű "archeológus" irányította, aki tagja volt a katonai stábnak Izraelben. Minden új leletnek olyan értékeket könyvelt el, melyek bizonyították Izrael jogát történelmileg a meghódított területekhez. Azóta viszont felnőtt egy új archeológus és történész generáció Izraelben is, valamint a világ tudósai is megjelentek az ásatásoknál. Mára az 1948-ban kiállított hazug kép a zsidók történelméről mítoszokká és mesékké zsugorodott.
Az egyik baptista egyetem az USA-ból kiküldte archeológus professzorát Joseph Callaway-t Izraelbe, hogy az ásatások alapján bizonyítsa be a bibliai szövegek után Józsué hódítását, amint Jahwe igérete alapján elfoglalta Kánaánt. A derék archeológus professzor vért izzadva dolgozott a megbizatáson, de a végeredmény az lett, hogy Józsué sohasem foglalta el Kánaánt, valamint az ő történelmi ideje és a kánaáni romok között többszáz éves eltérések vannak. Hazatérve beszámolt az eredményről, de munkahelyéről rövidesen kirúgták.
Egy másik legenda is leleplezésre került. A Masada erődítményt a római légiók elfoglalták Kr.u. 74-ben. Az erődítmény utána szimbóluma lett az izraeli nacionalizmusnak, mert állításuk szerint több mint 900 védő kollektív öngyilkosságot követett el, hogy ne kerüljenek a rómaiak fogságába. Az újabb ásatások viszont jelentéktelen csontvázat találtak a Masada környékén és az állított családi lelet is disznó csontokkal volt keverve és a csontokat különböző helyekről szedték össze, hogy egy egész képet mutassanak a nagy hőstettről. A Masada is hazugsággá változott napjainkra.
Hans Furuhagaen öt évet dolgozott könyvén és a tudományos adatokat több izraeli kutató munkájából is merített. Mózes öt könyvéről megállapította: " Mózes öt könyvének szerzõi nem történészek voltak, hanem propagandisták és prédikátorok, akik az izraeli igényeknek írták és költötték a mítoszaikat." "Az archeológia bebizonyította, hogy a bibliai mesékben leírt helységek többsége nem létezett Ábrahám és a pátriárkák idejében. Mindezeket 1000 évvel késõbb írták le valakik." Finkenstein izraeli archeológus évtizedes kutatómunka után kétsége vonja Dávid és Salamon létezését is. És itt jön be a képbe a keresztény egyház. Róma ragaszkodik továbbra is Jézus „dávidi” eredetéhez, mert féltik a saját hatalmukat a széthullani látszó szemétdomb láttán. A római egyház a hazug zsidó mítoszokat segíti továbbélni! "Nyelvészek és archeológusok egyértelmüen állítják, hogy Dávid és Salamon király meséit többszáz évvel a két személy létezése után - ha egyáltalán léteztek - írták le valakik és épp ez az időszak nagyon szegény archeológiai leletekben. Semmi archeológiai bizonyíték sincs, hogy Jeruzsálem egyáltalán létezett a Kr.e. 900-as években és a terület egy jelentéktelen hely lehetett a periférián." Amikor a perzsák felszabadították a zsidókat a babiloni fogság alól (Kr.e. 586-539), akkor a zsidók egyik része hazatért. "Kyrosz perzsa király adott parancsot a jeruzsálemi építkezésekre, de még a 400-as években sem értek el eredményt. Utána küldték Nehemiás prófétát és Ezdrást, hogy a király parancsa szerint átírták a törvényeket és új Jahve kultuszt hozzanak létre." A jelenleg ismert jeruzsálemi antik épületeketeket a főniciaiak, görögök és rómaiak építették. A zsidó szellemnek nem volt más kapacitása, mint a rablás és a hazugság. Ezt viszont átörökítették napjainkra. A kereszténység tragédiája, hogy a zsidó szellem megfertõzte, mint a pestis a kereszténységet, de a pápák és a fõpapok siserehada foggal és körömmel ragaszkodik a régihez. Több izraeli és külföldi tudós egybehangzó véleméneye, hogy a Bibliát nem lehet alkalmazni, mint történelmi dokumentumot. Természetesen vannak bőven, akik az írások szószerinti értelmezéséhez ragaszkodnak Izraelben és a Vatikán penészes falai között is. A kereszténység napjainkban vergődik a régi hazugság és az egyre világosabb történelmi igazság között. Szégyenlik magukat, hogy Kaifásék malmára hajtották a vizet és segítettek keresztre feszíteni Jézust. A pápák eddig csak a zsidóság felé nyüszítettek könyörületért könyörögve. Vége lesz ennek is rövidesen. (olvasónktól) Kép: Palesztína Jézus előtt és után
