EMLÉKEZÉS 1944
KARÁCSONYÁRA
Vas és vér iszonyú küzdelmében vajúdott az új Európa...Ébredj magyar!...Öt perc az élet és nincsen tovább...zúgott az ajkakról. Orditó hideg, fehér Karácsony volt. Európa és Hazánk egy romhalmaz... Csupán Budapest-erőd emlékeztetett még a egri hősökre és tizenötezer ifjú magyar titán nem karácsonyfát diszitett, hanem utolsó lélegzettel és elszántsággal indult az önkéntesek oszlopa, Rajka járási székhelyről az Oroszvár-i MÁV pályaudvarra, bevagonirozásra. 600 kakastollas biztositotta egy héten át a „Győzelem vagy Szibéria” kényszerű választása között azokat, akik nem akartak szolgaságot. Útjukat erőltetett menet közben a csatára való felkészülés jellemezte. Neuhammernél hősi helytállás, névtelen sirok jelzik tetteiket. Mai rajkaiak, oroszváriak, zabosiak, pozsonyiak emlékezzünk a legelszántabb ifjú magyar honvédhőseinkre! Koronázó városunk akkori karácsonya biztató volt. A fekete 1918-as Károlyi-csőcselék által elárult karácsony után 26 évvel a Hunyadisták állomásoztak itt. Kiss, Herczeg harcosok, a Hunyadi-rádió magyarul sugárzott reményt a pozsonyiaknak, püspökieknek, dr.Klein Henrik főszerkesztősége alatt Brogyányi Kálmán és Duka-Zólyomi Norbert kiváló napilapot, a Magyar Szót adták ki egészen a megszállásig. Önkéntelenül is gondolnunk kell a 907-es pozsonyi csata véráztatta földje kapcsán a 90 visszatérö leventére, akiket fél évvel késöbb az Új Európa meghozói legyilkoltak a ligeti laktanyáknál és ha a Mindenható Rajkán azokban az órákban Szentestén, a gyülekező önkénteseinkkel van, akkor 1956 véráldozatára nincs szükségünk. Azóta sem jött a föltámadásunk...Ifjainkat imába zárva nem kellene a Kis Jézuska jövetelekor, 201O karácsonyán epedve várnunk! (Zilizi Tihamér) Kép: régi pozsonyi plakát
