Pár napja az egyik tévé éjjel egy tavaly készült portréfilmet adott a 92 éves Mészöly Dezsőről (kép a Demokratából), akit egy fiatal hölgy kérdezgetett meglehetősen tapintatosan. Ennek elsősorban az író tisztes kora miatt volt szükség. Sok érdekeset lehetett megtudni az írótól, aki inkább műfordításaival tette ismertté a nevét. Egyik őse volt Mészöly Géza, a híres tájképfestő. Ő is ennek készült, de aztán irodalmár lett. Aki az öregség összes tünetét akarta tanulmányozni, az most mindezt láthatta. Az író arcán, beszédén, hangján, mozdulatain és azokon a csöndeken jöttek át ezek a tünetek, amikor néha úgy tünt a néző számára mintha már a túlvilágról beszélt volna. Ilyen beszédes csöndeket csak színházban lehet látni, a jobb darabokban. Az öregségnek egyik tünete, hogy bizonyos kor után (olyan 70-80 után) rohamosan fölgyorsulnak az öregedési tünetek, de ez nem mindig jár szellemi leépüléssel. Mészöly is igyekezett szellemi frissességét megcsillantani.
