A KÁBÍTÓSZERES BŰNBARLANG VEZETŐJE
A Noise Night Life szombaton három halálesetet hozó diszkótragédia kapcsán került csak az érdeklődés középpontjába, pedig a tavalyi év egyik sikersztorija volt ez a budapesti klubszíntéren, viszont már akkor sem volt minden rendben vele. Megszólalóink kivétel nélkül név nélkül járultak csak hozzá a véleményük leközléséhez, ami a bulisorozatot ért negatív publicitás fényében érthető is. Rövid háttértörténet, avagy hogyan lett egy sikeres partisorozatból "Budapest lefolyója". "A mára már havi rendszerességgel több, mint ötezer fiatal szórakozását biztosító Noise Night Life sorozatot anno 2009 szeptemberében indította útjára, azzal a tervvel, hogy az elektronikus paletta minden stílusát egy buliba sűrítse" – olvasható a Noise Night Life bulisorozat főszervezője, a 21 éves Kecskés Tamás hivatalos biográfiájában. A kezdetben inkább elektrós irányvonalat követő bulik egy idő után sokkal szélesebb palettával igyekeztek megfogni a közönséget, saját megfogalmazásuk szerint "dubstep, minimal, breakbeat, electropop, indie, drum and bass" egyaránt belefért a bulikba (noha például az indie mostanra már kikopott onnét), a végzetes január 15-i, West-Balkánban rendezett bulin még a goa is szerepelt a stílusok között. A bulijait amolyan "elektronikus fesztiválként" hirdető Noise Night Life sikerének titka egyrészt ebben a sokszínűségben rejlett: "Borzasztó sok dj-t összerakni nagyon olcsón" – vázolta egy megszólaló a Quart kérdésére a taktikát, és ez rendszerint kibővült egy rendszerint középkategóriás külföldi dj-fellépővel. Január 15-én harminc dj-t szerveztek le öt terembe a West-Balkánban, és mindezt 800 forintért lehetett igénybe venni, ha elég korán érkezett az ember, ami tényleg nem nevezhető drágának. A Noise Night Life-partik közönségének túlnyomó részét a tizenévesek tették ki, akiket az olcsóság mellett azzal fogtak meg a szervezők, hogy ők maguk is nagyon fiatalok voltak, így megvolt a "fiatalok csinálják a bulit fiataloknak" jelleg. Ugyan a fellépők között a pesti partiszíntér számos régi veteránja is fellelhető volt (például legutóbb Palotai és Ludmilla játszottak "a nagy érdeklődés miatt" back-to-backben a nagyteremben), a Noise Night Life igazi "sztárjai" a fiatal dj-k voltak: maga Kecskés, aki Plastickids néven játszott, továbbá Stereo Killaz, valamint egészen decemberig a négytagú Robotrock dj-különítmény is. Volt olyan megszólaló, aki szerint gyakorlatilag a Noise Night Life dj-k az általuk elhívott ismert dj-k "hátán felmászva" lettek népszerűek, és a vidékre meghirdetett NNL-bulikon már többnyire csak ők játszottak. (Kisebb botrány is volt, amikor egy alkalommal a még viszonylag kezdőnek számító dj-k neve nagyobb betűkkel szerepelt a plakátokon, mint például Palotaié). Plastickids a már idézett biográfiájában úgy is hivatkozik magára, mint "az egyik legkeresettebb electro dj Magyarországon", aki "a magyarországi modern elektronikus kultúra élharcosává nőtte ki magát." Mások azt emelték ki, hogy a Noise Night Life szervezői nagyon profin kommunikáltak fiatal közönségükkel, jól használták ki a Facebookot. Olyan tematikus bulikat szerveztek, mint például a Skins című, tizenévesekről tizenéveseknek szóló brit tévésorozat egyik szereplőjét is felvonultató Skins-parti, melyek hatalmas közönséget is vonzottak. A középiskolás korú közönség azonban nem tetszett mindenkinek: volt olyan budapesti buliszervező csapat, amely pont a tinédzserek súlyozott jelenléte miatt szakított addigi politikájával, és inkább korhatáros bulikat csinált, még azon az áron is, hogy így elvesztette közönsége egy részét – pont a Noise Night Life javára. No, de mi is a baj a tinikkel? Hát, a jelek szerint elég sok, legalábbis a buliszervezők szemével nézve. Az általunk megkérdezett szervezők illetve dj-k kevés dologban értettek ennyire egyet, mint abban, hogy a tizenéveseket senki sem szereti, ha bulikról van szó. Eleve kockázatos nekik bulit szervezni, hiszen tizennyolc év alatt nem is szabadna alkohollal kiszolgálni őket, de ez csak a kisebbik rossz. A Noise Night Life-bulikba járó közönség nagy részét azok a tinédzserek tették ki, akik csak a belépőjegyet fizették ki, bent a szórakozóhelyen már nem fogyasztottak, hiszen vagy nem szabadott nekik, vagy nem volt nagyon pénzük rá, és inkább előtte az éjjel-nappalikban tankoltak föl. Mivel eleve kevésbé bírják még az alkoholt, sokkal hamarabb meg is látszik a hatása rajtuk: már este nyolc-kilenckor állandók voltak a balhék, és akik idősebbek odatévedtek mondjuk a tavaly novemberig még a Dürer-kertben rendezett Noise Night Life-bulikba, azok afféle földi pokolként, "Budapest lefolyójaként" írták le az ott tapasztaltakat, amikor azokról kérdeztük őket. Saját hányásukban fetrengő gyerekek tömegei, "bekatizott" vagy tökrészeg fiúk (köztük olyan, aki épp egy asztal tetején önkielégített), valamint egymás haját tépő lányok, verekedések, törött üvegek az utcán és sarokig álló sor – ez a kép fogadta több megszólalónkat is. Egy másik megszólalónk engedékenyebb volt: "Szétcsapták magukat, ahogy azt egy 16 évesnek kell" – ám a szétcsapott fiatalok tömegei fokozottan rizikós közönségréteget eredményeznek, jobban kell őket irányítani, komolyabb felkészültséget igényelnek, mint az idősebbek. Bár a Noise Night Life-bulik kezdetben főleg a jómódú budai tinik körében voltak népszerűek, egy idő után feltűntek ott a külvárosi, "balhés, fültágítós, bézbólsapkás, kapucnis pulcsis" srácok is. A bulik közönségéről egy idő után már köztudott volt a budapesti buliszervezők körében, hogy gyakorlatilag "sáskajárást" rendeztek, kárt tettek a helyekben, ajtókat szaggattak le stb., hiába voltak a bulik teltházasak, nagyobb kárt okoztak, mint amekkora a bevétel volt. Arról nem is beszélve, hogy a nagy érdeklődés miatt voltak, akik már nem jutottak be a bulikba, de ettől még ugyanúgy ott randalíroztak a helyek előtt. Nem véletlen, hogy a bulik nem tudtak egy helyen megmaradni: egy darabig a Dürer-kert adott otthont a Noise Night Life-buliknak, ám a tulajdonosoknak egy idő után elegük lett, és nem akartak több embert beengedni, amennyit elbírt volna a hely. Tartottak aztán bulikat a Hajógyári Szigeten a Studio nevű klubban, illetve az Almássy téren, majd most január 15-én költözött először a sorozat a West-Balkánba. Több megszólalónk nem is nagyon értette ezt a fordulatot, mondván, hogy korábban a West-Balkán szervezői nagyon komolyan kiálltak amellett, hogy semmiképpen nem akarnak 18 évnél fiatalabbaknak bulikat szervezni, ugyanakkor feltételezhetően tudniuk kellett arról, hogy mi folyik máshol a Noise Night Life-bulikon. A Noise Night Life-bulikon sokáig állandó fellépőnek számító Robotrock számára is az utolsó, Dürer-kertben rendezett bulin telt be a pohár novemberben, amikor is a rendőrség segítségével lehetett csak elzavarni azt a több száz fiatalt, akik már nem fértek be. Ezt követően úgy határoztak, hogy mivel különböznek a céljaik az inkább profitorientált, "kontroll nélkül bárkit beengedő" Noise Night Life-étól, maguknak szerveznek ezentúl bulikat, és szilveszterkor már így is történt. Elmondásuk szerint a Robotrock a saját bulijain ragaszkodik a 18 éves korhatárhoz, és inkább jobban felkészült, profi személyzettel rendelkező klubban játszanak, még azon az áron is, hogy az a közönség egy részének túl drága vagy puccos. Szerintük a Noise Night Life-bulikban kezdetben nem voltak problémák, de Kecskés – aki a Desperados nevű szórakozóhelyen szervezett programokat korábban – később már vagy nem figyelt oda a szervezés egyéb problémáira, vagy "kicsúszott a kezéből az irányítás". Magát Kecskés Tamást megszólalóink "egyszerű, aranyos, de rafkós, külvárosi srácként" írták le, aki nem szülői hátszéllel, hanem saját maga erejéből jutott idáig, és aki maga is kivette a részét a bulizásból az általa szervezett eseményeken. Emiatt már korábban is érte bírálat a tevékenységét, és itt üthetett vissza az, ami kezdetben még előny volt: a fiatalok által fiataloknak szervezett bulik koncepciója. Az általunk megkérdezett buliszervezők szerint fontos ugyanis, hogy ilyen események szervezéséhez tapasztalat és profizmus kell, és "ha valaki maga is bulizni akar a szervezés mellett, a kettő nem megy együtt". Függetlenül attól, hogy a West-Balkánban történtek miatt kit terhel a felelősség, Kecskés egy megszólalónk szerint "mindent akart egyszerre és túl hamar", és éppen ezért "nem volt jó híre" egy idő után a klubtulajdonosok és a buliszervezők körében, és igazából csak az a kérdés, hogy húzhatta idáig. Hogy így alakult, az egyik buliszervező megszólalónk szerint "kicsit mindenki hibája is". (quart, részlet) Kép: Kecskés részegen a videón és a Sátán jelét mutatja
MEGJEGYZÉS:
A zenei oldal cikke nem
mondja ki, hogy ami
ezekben a kábítószeres
bűnbanrlangokban
történik az országos
jelenség és a szervezők
és diszkósok
között nagyon sok zsidó van,
akik a zsidó szennyet és
mocskot ezen a módon
is terjesztik. Újra csak a
cionrádió által reklámozott
"romkocsmákat" is
emlegetjük, ezek között.
A kábítószeres
vizipipákat is zsidók
hozták be terjesztésre
meg az ezoterikus kellékelet is.
Ezek mind a fiatalok megrontásának
az eszközei. Országos üzlethálózatuk van ezeknek.
