MEGINT MELLÉBESZÉLT A SZÓVIVŐ
Ma reggel a TV2 MOKKA című agymosodájában a mentők szóvivőjét faggatta Pachmann Péter műsorvezető. Hogy semmit sem tudhattunk meg az adásból a hármas magyargyilkosságról, az annak volt köszönhető, hogy a tévés eleve olyan kérdéseket tett föl, hogy abból semmi konkrétum ne derüljön ki. Magyarul, a nézők további félrevezetésére használták fel a drága műsoridőt. Győrfi Pál (képen) , a metők szóvivője először azt mondta, hogy a mentőknek van arra jogosítványa, hogy bemenjenek oda, ahol éppen a sérült van.Nos, itt már azonnal félreterelték a nézők figyelmét, mert nem válaszoltak arra, hogy a mikor a mentőket hívták, akkor pontosan hová hívták őket? Ki az utcára? Vagy be az épületbe? Ez már egy döntő kérdés a gyilkosság szempontjából. Mindenki tudja, hogy aki a mentőket hívja, annak nemcsak a nevét kell bemondani, hanem azt is, hogy hol található a sérült és mik a tünetei? Ugyanis a mentők csak indokolt esetben vonulhatnak ki. Itt pedig Győrfi korábban már elmondta egy másik tévében, hogy eszméletvesztéses sérültekhez is hívták őket, de ezt a témát gyorsan levették minden műsorban. Most azt mondta Győrfi, hogy nem kellett bemenniük az épületbe, mert a sérültek már az utcán voltak, az épület előtt. Azt persze a ravasz szóvivő nem mondta, hogy amikor ők kiérkeztek, akkor milyen állapotban találták a három áldozatot? Azok milyen messze feküdtek egymástól? Csak annyit mondott, hogy megpróbálták újraéleszteni őket, 30 percig....Újra felhívjuk a figyelmet, hogy a szúrt sebbel vérzőknél először a vérzés elállítás a legfontosabb. Márpedig szemrevételezés alapján meg lehet állapítani, hogy valakinek mitől állt le a légzése? Elvérzéstől vagy más ok miatt? Győrfi azt mondta, hogy ők „mindent megpróbáltak”. Kérdezi Pachmann: „Megfulladtak? „ Miért éppen ezt kérdezte? Miért? Mert az első hírektől kezdve ezt a hazugságot súlykolták be a közvéleménybe. Majd rögtön utána azt kérdezi Pachmann – az újságírói szakmai követelményeket teljesen felrugva - , hogy „Lehet-e kérdezni?” Tetszik érteni? A tévé műsorvezetője azt kérdezi attól akít behívtak, hogy „lehet-e kérdezni?”. Ha esetleg fölteszi a tévé a videót a honlapjukra, akkor utána lehet nézni. Majd azzal jött elő Győrfi, hogy nem a mentők feladata a halál okának megállapítása. Ez igaz. De ugyanez a szóvivő más baleseteknél nyugodt szívvel kijelentette, hogy az illető „olyan súlyos égési sérüleseket szenvedett, hogy meghalt”. Vagy „olyan súlyos gerinctörést szenvedett az autós, hogy azonnal meghalt”. Stb. Vagy „olyan hatalmas beton esett rá, hogy azonnal szörnyethalt”. De hozzáfűzte Győrfi – és ez nagyon fontos kijelentés, amit az első napokban még nem mondtak - ,hogy „lehettek belső sérülesei is” az áldozatoknak. Egy ilyen belső sérülés pedig sokkal inkább lehetett késszúrástól, mint attól a mesétől, hogy „összetaposták” őket. Újra hangoztatjuk, ha emberek egymást tapossák és amiatt hal meg valaki, akkor ez lehet attól, hogy teljesen sötét volt. Itt azt sem tudni, hogy a lépcsőkön égett-e a villany, de a képek tanusága szerint világos volt. Ugyanakkor vannak olyan személyes beszámolók, amiben azt írták, hogy leoltották a villanyt és azt üvöltötték hogy késelés történt, ettől lett a pánik és a menekülés. De ezt a témát is azonnal levették minden műsorról. Nem igaz az, hogy csak úgy összetaposták a három lányt, meg hogy „korláthoz nyomták”. Mutassák meg ezeket a képeket a hullákon és akkor elhisszük. „Hogy maradhatnak néha életben” amikor extrém erőbehatás éri az ilyen személyt a tömegben? – kérdezte Pachmann. Győrfi erre azt válaszolta, hogy ne menjenek a fiatalok nagy tömeg közé. Igyekezzenek ne leesni a földre, de ha már leestek álljanak föl - szólt a mentősi jótanács. „Mit tegyünk a földön?” - kérdezte Pachmann. Igyekezzenünk olyan testhelyzetet fölvenni, hogy levegőt kapjunk. Ezt az ember ösztönösen is megcsinálja. Végül kiderült, hogy egy ilyen több ezer fős rendezvényhez eleve mentőt kellett volna oda készenlétbe kirendelni, ami csak néhány tízezer Ft-ba került volna. De ahogy az egyik balkánmaffia mondta, nekik a minél gyorsabb és nagyobb haszonszerzés volt a cél. Kép: a menekülő tömeg
