A NAGY BELEMARKOLÁS
Nehéz eligazodni az utóbbi néhány nap Líbiával kapcsolatos eseményeinek kusza szövevényében. A híreket böngészve ellentmondásos szándékok ütköznek látszólag egymással. Az USA máris CIA ügynököket küldött Líbiába az angolokkal együtt, hogy "barátokat" szerezzenek az ügynek és hajlandók fegyverrel is segíteni az ellenzéket. A NATO maga sem tudja, hogy mit akar? De nem szándékozik mélyebben beavatkozni. Jellemző magatartás volt a svédek részéről, mert Carl Bildt külügyminiszter egy bakfitty nem sok, de annyit sem nyilatkozott, amíg valakik ki nem piszkálták a nagy hallgatás okát. Kadhafinak 10 milliárdos bankbetétje rejtőzködik Svédországban. Viszont a nemzetközi nyomozókutyák megjegyezték, hogy a svédek nagyon szerényesítették az összeget, mert az közelebb áll 20 milliárdhoz, mint a tízhez. Sőt mi több, Carl Bildt külügyminiszter is jelentős részvényekkel rendelkezik a diktátor vagyonából. Egész biztosan a többi ország is elfogadta a líbiai ezredes ajándékát és most jön majd a Nagy Belemarkolás, aki kapja marja alapon. Sehogysem jó ez a felkelősdi sokaknak. Maradt volna a paprikajancsi a trónuson. Lehet, hogy Németország passzivitását ugyanazok az okok motiválják, mint az iraki háború előestéjén. Ugyanis a háború után a győztes hatalmak rákényszerítettek Németországra egy olyan diktátumot, mely szerint a németek sohasem kezdhetnek támadó háborút senki ellen. Németország ezen határozat mögé rejtőzködve elkerülte az iraki háborúban való részvételt. A győzteseknek pedig eszük ágában sincs megváltoztatni a háború utáni szégyenteljes győzelmi rendeleteket. Ami történik napjainkban az nem más, mint diktátorok összerabolt vagyonának az újrafelosztása a nyugati világ hiénái között. (tudósítónktól)
Kép: amerikai romboló Libiában
MIRŐL VAN SZÓ LIBIÁBAN?
Abban megegyeznek a hazai hírelemzők és szakemberek, hogy Libia más mint a többi lázadó ország és abban is igazuk van, hogy szinte minden lázadó afrikai országban más és más okok vezettek a lázadáshoz. És a helyzete is teljesen más és más mindegyik lázadó országnak. Azonban ezek az okosok mindig megfeledkeznek beszélni a LÉNYEGRŐL. De mi is ez a lényeg? Ez a lényeg az, hogy teljesen TÖRVÉNYSZERŰEN jöttek létre ezek a belső lázadások, kivétel nélkül, minden afrikai és közelkeleti országban. Nem azért jöttek létre ezek a lázadások mert ezen országok felkelői összebeszéltek volna vagy ezeket Amerika és a cionisták „bíztatták” volna a lázadásra. Még csak nem is azért lettek ezek a lázadások, mert az internetes fiatalok ezen eszközzel szerveződtek meg, szinte minden országban. A kutya máshol van elásva, ha ezeket a törvényszerűségeket nézzük. Persze az események sodrában utólag már könnyű okosnak lenni, hiszen előre semmit nem lehetett ezekből a sorozatos és lavinaszerű eseményekből látni és megjósolni. De ugyanez a bizonytalanság van a lázadások kimenetelével kapcsolatban is. Itt is az mondható el, hogy AHÁNY ORSZÁG, ANNYIFÉLE MEGOLDÁS FOG SZÜLETNI. Egy biztos, hogy itt történelmi földrengésről volt szó. Talán ahhoz lehet ezt hasonlítani, amikor a háború után Afrikában és Ázsiában több tucat ország szabadult fel a gyarmati uralom alól és lettek független országok. Persze az teljesen más helyzet volt. Itt most a TUNÉZIA-i és EGYIPTOM-i helyzet indította meg a lázadási sorozatokat. Mind a két országban csak egy szikra kellett ahhoz, hogy meginduljon a lázadás egy jobb, mai világ felé. Tunéziában nemcsak a szociális helyzet, hanem a nyomorult politikai helyzet váltotta ki ezt a szikrát, amihez egy önfeláldozó ember kellett. Egyiptomban más volt a helyzet. Ott már évek óta érlelődött a helyzet és pohár a legutóbbi csalásos választások miatt borult ki. Innentől kezdve az egyiptomi példa végigsöpört a térségen. Ez nem történhetett volna meg, ha ezekben az országokban a feltételek nem lettek volna meg. De megvoltak ezek a feltételek ahhoz, hogy új rendszert akarjanak az emberek. Persze vannak nagyon kilógó országok is ebben a sorban, mint pl. Jordánia, Marokkó, Szaud Arábia és Szíria. Ez utóbbi két országban elképzelehetetlennek tünt hogy lázadások legyenek. Libia csak kicsit lóg ki ebből a sorból, valójában itt is az a törzsi, despota rendszer volt, mint Egyiptomban. Most ezekben az országokban az átalakulások sem egyforma ideig tartanak. Egyiptomban novemberben lesznek a választások, amit nagy valószínűséggel a Muzulmán Testvériség pártja fogja megnyerni. Az is biztos, hogy Kadhafi letünik a színről és több év után jobb élet lesz ott mint ami Kadhafi alatt volt, mert Kadhafi csak a bérenceinek kedvezett, de a népnek nem. Ez lett a veszte. A másik veszte az lett, hogy a sok pénzével túljátszotta magát a nyugati politikusok között. Kadhafi azt hitte, hogy a pénzével le tudja kenyerezni a nyugati vezetőket. Először zsarolni próbálta őket, de ez nem jött be neki. A libiai fejleményekről egy más alkalommal még szólunk. Most még nem látszik, de pár év múlva kiderül, hogy ennek a hatalmas afrikai térségnek döntő befolyása lesz a világpolitika alakulására. Európa lemaradt mindenben és emiatt a fejlődésből is kimarad.
