2011. április 24., vasárnap

ÁPRILIS 24 - AZ OLAJFÁK NEM BESZÉLNEK

IZRAELBEN CSAK RÓMAI EMLÉKEK VANNAK
Kép: Munkácsy Mihály: Golgota
A bibliai régészet a zsidó nép leleteit kutatja időszámításunk előtt 1000-től egészen a kereszténység elterjedéséig a római birodalomban. Az MR1-Kossuth Rádió jeruzsálemi tudósítójának beszámolója szerint Izraelben rengeteg az ásatás, amelyek a régész szakemberek tudományos céljain túl rendszeresen politikai ügyeket is szolgálnak, hiszen a terület feletti jogos uralom szempontjából nem mindegy, hogy már háromezer évvel ezelőtt is zsidók éltek-e ezen a vidéken, és sikerül-e ezt tárgyakkal bizonyítani. Éppen ezért nem szívesen nyilatkoznak az igazi tudós régészek, a konkrét leletekről ugyan elmondják véleményüket, de munkájukat általában nem kívánják politikai érdekek szolgálatába állítani. Vannak persze olyan feltárások, amelyekről egyértelműen lehet nyilatkozni. Ilyen például a pár éve feltárt kétezer éves jeruzsálemi csatorna, amelyet Josefus Flavius is megemlít: a város lerombolásakor az itt élő zsidók ezen menekültek a római hódítok elől. Egy filmes újságíró szintén világszenzációnak szánta bejelentését, nem kevesebbet állítva, minthogy birtokában vannak a Jézus keresztre feszítésekor használt szögek. Az újságíró közölte: a régészek kutatásakor felszínre került rozsdás szögek elvesztek, de hála kivételes szerencséjének, két és féléves kutatómunkája eredményeként sikerült megtalálnia őket. Az izraeli tudományos világ mindenesetre nem fogadja el az állítást.

A keresztény hit alapja Jézus feltámadása. Horváth Zoltán esperes, terézvárosi plébános a kétezer évvel ezelőtti eseményeket alátámasztó bizonyítékokról szólva műsorunknak úgy fogalmazott: olyan zsidó vagy pogány forrásokat célszerű keresni, „amelyeket nem befolyásol a hívő gondolat, csupán igyekeznek a tényekre szorítkozni, vagy éppen ellenséges érzülettel vannak a keresztények, a keresztény hitvallás iránt”. Az egyik a Talmudokban található, egy határozat, amelyik „Jézusnak, a názáretinek” a kivégzéséről szól pészah ünnepének előestéjén, mert valamiféle varázslást végzett Izraelben, és Izrael hitétől eltántorította az embereket – mondta. Az Újszövetség tanúsága szerint Jézus kereszthalálakor sötétség támadt a földön. Ezzel kapcsolatban az esperes utalt rá: folynak kutatások arról, hogy napfogyatkozás lehetett ebben az időpontban. A kivégzés helyszínéről szólva az esperes megjegyezte: egy Eusébius nevű püspök háromszáz évvel később végigvezette Szent Ilonát a keresztúton és megmutatott mindent, mondván a Jeruzsálemben élő keresztények ezeket a helyszíneket tisztelik Jézus kínszenvedésének helyeként. A régészek abban többnyire már megegyeznek, hogy hol állt a Golgota, hol volt a bizonyos köves udvar, ahol Pilátus kimondta Jézus fölött az ítéletet, és a főtanács tanácstermét is feltárták – folytatta. Az egyik legjelentősebb leletről, a torinói lepelről szólva Horváth Zoltán úgy vélekedett: a lepel mindig elgondolkodtatja az embert, eredetisége mellett és ellen is vannak érvek. Azon a tényen azonban, amelyet az apostolok hitvallásából tudunk, hogy Jézus feltámadt a halálból, a lepel eredetisége nem változtat semmit. Mint ahogy az egyéb leletek, például a szögek valódisága is érdektelen a hit lényege szempontjából – tette hozzá az MR1-Kossuth Rádió Szombat reggel című műsorában a terézvárosi plébános. (MR, részlet)

Kép: a Gecsemáne-i kertben ma is megvannak a 2 ezer éves olajfák....sajnos ezek nem tudnak beszélni, de az biztos, hogy ennyi éves néhány fa