ÖTEZER ÉVES BIZONYÍTÉKUNK VAN
A Krisztus előtti három ezer évről az ókori kőbe vésett iratok mesélnek a zsidók szokásairól, tetteiről és módszereikről. Ezeknél a többnyire ékírásos, papiruszos dokumentumoknál egy egységes kép bontakozik ki az ókori rablóhorda népről, akik már akkor is vándorló életmódot folytattak és egy nép (ország) között sem tudtak békében megmaradni, ehelyett azokat a népeket vádolják, immár ötezer év óta, hamis módon. Tehát az ókori írásos bizonyítékok tények, nem mi találtuk ki. Kár, hogy ezeket egy egységes gyűjteményben még nem adták ki. A Jézus utáni eltelt két ezer év szintén írásos bizonyítékok tömege a zsidók dolgairól. Itt csak annyi a különbség az előző három ezer évhez képest, hogy az elmúlt két ezer évben módszeresen gyalázták Jézust és a Jézust követő egyházat. Ez a módszerük ma is a szemünk előtt játszódik le. Manapság ennek azért nagyobb a jelentősége, mert a világméretű rágalmakkal és hazudozásukkal nagyobb hatást tudnak elérni, mint a korábbi századokban, amikor a sajtó, film, tévé és színház nem volt a kezükben.
JÉZUS ÉS CSALÁDJA NEM VOLT ZSIDÓ
A zsidók hazugsága, hogy Jézus családját Dávidtól eredeztetik, egyszerűen nevetséges és nem igaz. Ha Jézus családja zsidó lett volna, akkor Jézus már kisgyerek korától zsidó szokásokban nevelkedett volna és esze ágában sem lett volna bírálni a zsidó „vallást”, Mózest és Jehovát. Ismeretes, hogy a zsidók a mai napig is őrzik ötezer éves ruházatukat, beteges szokásaikat. Ez éppen elég bizonyíték arra, hogy az ókorban ezeket a szokásokat még merevebben őrizték, s erre voltak hivatottak a főpapok, akik amolyan „ÁVO” szerepét töltötték be. Olyan nem volt az ókorban, hogy kisebb zsidó közösség mást gondoljon és tegyen mint amit a főpapok előírtak és betartattak. Egyetlen egy olyan esetrről sem számolnak be az ókori krónikák, hogy kisebb zsidó társaságok, vagy akár csak egyetlen zsidó is ellent mert volna mondani a papság erőszakos uralmának. És kik lehetett közülük a főpapok? Hát a legerőszakosabbak és a legvérszomjasabbak. Ezeket a szokásaikat máig megtartották. Így maradt fenn ókori életmódjuk alapján máig is a zsidóság. Tehát kizárt dolog az, hogy Jézus zsidóként születhetett volna. Jézus valószínű, hogy már kisgyermek korában átlátta ennek a sátáni bandának a dolgait és később az igaz és becsületes életmódot hirdette. Ezért ölték meg. A messiás várást belekeverni Jézus életébe egy nagy hazugság.
Kép: Tiberius
Az is egy nagy hazugság, hogy Jézus halála után a zsidók csinálták meg az első keresztény közösséget Jeruzsálemben. A zsidók mélyen hallgatnak a tényekről. Tételezzük fel, hogy Jézust a Kr.u.-i 30-as évek táján ölték meg Tibérius császár idején. A császár halála után Jeruzsálemben kisebb zsidó lázadások törtek ki a rómaiak ellen, de Kr. u. 70-ben Vespasianus alatt Titus hadvezér teljesen lerombolta Jeruzsálemet, ahonnan a zsidók mind egy szálig elmenekültek. Később Titusnak Rómában olyan diadalívet építettek, aminek domborművein ábrázolják a zsidók leverését. Tehát a Jézus halála utáni alig 40 év alatt kizárt dolog, hogy ott a zsidók Jeruzsálemben keresztény közösségeket alkottak volna vagy ezzel foglalkoztak volna, hiszen a főpapjaik uralkodtak felettük. Az akkori keresztények a nem zsidók közül kerülhettek ki. Éppen Saul rabbi esete bizonyítja, hogy a zsidók gyilkolták azt a kevés számú keresztényt is. Kép: Titus
Ezt éppen Saul rabbi is elmesélte későbbi irataiban és hihetünk neki. Saul rabbi a lexikon szerint Kr.u. 1-ben születhetett a mai Törökország területén lévő Tarsus nevű helyen. A lexikon azt írja, hogy Kr. u. 34-ben volt a látomása, amikor keresztényüldözőből Jézus-hirdetővé vált. Ez nehezen hihető, hogy rögtön Jézus halála után ez jutott eszébe és ilyen lépésre szánta magát. De az biztos lehet, hogy azt határozta el, hogy eltéríti az addig terjesztett Jézus-i igéket. Saul zsidó fajtája érdekét nézte. Rájött arra, hogyha a kereszténység olyan rohamosan növekszik a kisázsiai térségben, mint ahogy ő ezt megtapasztalta, akkor abból az következhet, hogy a keresztények lesznek túlsúlyban, ráadásul Jézus tanait is hirdetik, amik akkor forradalmi tanok voltak. Kép: Vespasianus
Mivel a zsidók a környező országokban szétszóródtak, ezért Saul azt találta ki, hogy „fölhígítja” Jézus eredeti és fajsúlyos tanait és amolyan bőbeszédű zsidó kotyvalék szövegeket terjeszt helyette, állandóan hivatkozva Jézusra. Saul ezt csinálta évekig, amíg eljutott Rómába, de ott a zsidók fölfedezték, hogy saját fajtájuk ellen agitál és följelentették a rómaiaknál, akik aztán kivégezték. Az igazi nagy kérdés az, hogy Saulból kik csináltak szent Pált? Lényegében a halála miatt vált szentté, mint keresztény tanító. Az igazi kérdés az, hogy Sault kik emelték be a korai katolikus zsinatokba mint meghatározó hitmagyarázót. Az első zsinatokban határozták meg a katolikus egyház vallási tételeit és dogmáit.
Kép: Saul rabbi
Az első Niceai Zsinat Kr. u. 325-ben volt. Itt még Saul rabbi neve nem merült föl.
A második zsinat a Konstantinápolyi volt Kr.u.381-ben. Még itt sem hallani Saul rabbiról.
A harmadik zsinat, az Epheszoszi Zsinat volt, Kr. u. 431-ben. Itt sem hallani még Saulról.
A negyedik zsinat a Kalcedoni Zsinat volt, Kr.u. 451-ben.
Az ötödik zsinat megint Konstantinápolyban volt Kr.u. 553-ban. Itt sem olvasni Saul rabbiról.
A hatodik zsinat újból Konstantinápolyban volt, Kr. u. 680-ban. Itt sem szerepel még Saul rabbi.
A hetedik zsinat megint Niceaban volt, Kr. u. 787-ben, itt sem hallani Saul rabbiról. Nem csigázzuk tovább a türelmetlen olvasó idegeit. A hetedik zsinat után még jött 14 zsinat, az utolsó a II. Vatikáni volt (1962-ben), de egyikben sem szerepelt Saul rabbi (Szent Pál) mint téma. Egyik zsinatnál sem említik a lexiokon azt, hogy ma ismert Újszövetség-i szövegeket mikor toldozták- foldozták abba az állapotba, ahogy az ma olvasható.
SZENT PÉTER HELYETT SZENT PÁLT TETTÉK MEG DOGMÁVÁ
„Pál maga beszéli el a Péterrel és Barnabással Antiochiában támadt összeütközését (Gal 2,11 skk.). Teológiailag megvédte ugyan álláspontját, de a gyakorlatban gyaníthatóan nem tudta érvényesíteni. Törésre került a sor Barnabással és az antiochiai egyházzal. Talán e tapasztalatok szolgáltak alkalmul arra, hogy Pál ezentúl a kimondottan pogány vidékeken munkálkodjék.” (katolikus lexikon)
Tehát Szent Péter, aki Jézus első számú tanítványa volt, akire egyházát építette ki lett dobva az egyház tanításából és helyette a szélhámos és hazudozó Saul rabbit illesztették be. „Pál egyházközségei nem vitték tovább evangéliumát. A 2. században legtöbbjük a gnózisba tévedt. A nagy Egyház is alig tudta gondolkodásának feszültségét és dinamikáját elviselni. A gyöngeségről adott tanítás itt ismét igazolta magát.” Ezt szintén a katolikus lexion írja. Tehát Saul hiába hirdette évekig hazugságait, sehol sem fogadták el tőle, hiszen mindenki Jézusra emlékezett és nem Saul zavaros szövegeire. Péterre és a többi apostolra viszont mint hiteles Jézus-tanúkra mindenki hallgatott, de ezt a mai egyház elhallgatja. Ennél már csak az a döbbenetesebb, hogy a Katolikus Egyház Katekizmusa hivatalos szövegének (1995) a tartalomjegyzékében egyáltalán nem szerepel Szent Pál neve! Az Ószövetségről ezt írják: „Az Ószövetség a Szentírás el nem hagyható része. Könyveit Isten sugalmazta és maradandó értékük van, mert a régi szövetség soha nem lett visszavonva.” A hivatalos szöveg elfelejtette megemlíteni, hogy Jézus volt az első, aki kidobta a szemétre az Ószövetséget. Az apostolokat a katekizmusban csak általánosságban említik mindig, de név szerint nem. Tovább kell kutatni, hogy kik, mikor és milyen okok alapján építették be Saul rabbi szövegeit az Újszövetségbe?
