ISTEN ÉLTESSE A NAGY MAGYAR BEMONDÓT
Ma nyolcvanesztendős a Magyar Rádió hangja
Bőzsöny Ferenc volt az utolsó mohikán a rádióban, aki a magyar hangot és magyar nyelvi értékeket egy személyben képviselte, s emiatt lett a zsidóbosszú áldozata.
Bőzsöny Ferenc volt az utolsó mohikán a rádióban, aki a magyar hangot és magyar nyelvi értékeket egy személyben képviselte, s emiatt lett a zsidóbosszú áldozata.
Bőzsöny Ferenc, a hang „örököse” több mint öt évtizeden keresztül volt a rádió bemondója, majd főbemondója, majdnem negyven éven át pedig a Magyar Televízió Delta című népszerű tudományos magazinjának férfi narrátora. A veszprémi piaristáknál érettségiző fiú eredetileg papnak készült, de a veszprémi szemináriumot az ÁVH 1952-ben feloszlatta. Televíziós bemondónak egy újsághirdetésre jelentkezett 1956-ban. A Magyar Televízió azonban csak egy évvel később indult el. A háromezer jelentkező közül egyedüliként, őt mégis felvették – a rádióhoz. Elkezdett a televíziónál is dolgozni, végre az egyetemre is fölvették. Az ELTE magyar–történelem szakán tanári diplomát szerzett, majd az angol szak elvégzése után magyar nyelvészetből doktorált. A Magyar Nyelvtudományi Társaságnak és a Magyar Rádió nyelvi bizottságának is tagja lett. Bár tanítványai közül többen is megkapták a Kazinczy-díjat, ő maga csak 1997-es nyugdíjazásakor részesült a kitüntetésben. Amikor Wacha Imre a díjra javasolta, a kuratórium tagjai először értetlenül néztek rá: de hiszen Bőzsöny már régóta Kazinczy-díjas. 2000-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjével tüntették ki, Zebegény és Belváros-Lipótváros díszpolgárává választották. Nyugdíjazását követően tovább dolgozott a rádióban, persze már kevesebbszer hallhattuk. A 2000-ben a magyar harangok történetét bemutató, minden héten más-más magyar templom harangját megszólaltató déli műsor és a Mesélő krónikák narrátora volt utolsó rádiós éveiben. Nagyon nem örült, hogy 2007-től nem tartott rá igényt a rádió akkori elnöke. Tudomásul vette, ahogy azt is, hogy egy titkárnőn keresztül üzent neki Such György. A későbbi beszélgetésre már Bőzsöny Ferenc nem tartott igényt. „Néha álmodom még a rádióval, de már nem hiányzik” – mondja egy mosoly (MH, részlet és kép)
