Elhallgatások, torzítások, hazudozások a „Közel-Kelet szakértők” elemzéseiben
A különböző televíziós csatornák hírműsoraiban időnként megjelenik egy-egy Közel-Kelet szakértő”, aki azután a nézőközönségnek „elmagyarázza” a térségben zajló események „mélyebb összefüggéseit”. A „szakértők” nincsenek sokan, pontosabban ugyanazt a néhány embert hívogatják rendszeresen. A napokban sokat szerepeltek, tekintettel arra, hogy a palesztin állam ENSZ-tagságával kapcsolatos viták a világ közvéleményének fókuszába helyezték a palesztin-izraeli konfliktus ügyét. Csakhogy ezekkel a tévéstúdiókba behívott úgynevezett „szakértőkkel” az a probléma, hogy mindegyikük félti jól fizető egyetemi katedráját, továbbá meg akarják őrizni publikációs lehetőségeiket is, így azután a cionisták szája íze szerint mellébeszélnek és hazudoznak. Jó példája a zsidóbérenc „Közel-kelet szakértők” fajtájának Rostoványi Zsolt, akinek féligazságokkal és torzításokkal teletűzdelt „elemzését” meghallgattam a minap. Helyesebb lenne persze „elemzés” helyett propagandát mondani, melynek főbb elemei az alábbiak:
1. Az izraeli álláspontnak megfelelően Rostoványi azt hajtogatta, a fő gond az, hogy a palesztinok nem hajlandók elismerni Izraelt, mint zsidó államot. Ami önmagában természetesen igaz – de sem a megélhetését ugyancsak féltő riporter nem kérdezte meg, sem Rostoványi nem fejtette ki, hogy miért nem akarják elismerni a palesztinok Izraelt, mint kizárólagosan zsidó államot? A válasz, amit ki nem mondana egyetlen „szakértő” sem: azért, mert ebben az államban a lakosság 20%-a palesztin, akikre a jelenleginél is súlyosabb jogfosztás, sőt talán még kitelepítés is várna, ha megtörténne Izrael „kizárólag zsidó államként” történő elismerése. Ezen kívül, ha a palesztinok megtennék a cionistáknak ezt a szívességet, a szülőföldjükről elűzött palesztinok több millió leszármazottjának esélye sem lenne a hazatérésre, vagyis önként mondanának le egykori hazájukról. Tekintetbe kell venni továbbá, hogy Izraelt azért sem lehet elismerni, mert folyamatosan terjeszkedik, egy másik népet tart brutális uralma alatt, és a hódítás és a telepek építése következtében nem tisztázottak a zsidó állam határai sem.
2. Sem Rostoványi, sem a médiában feltűnő más cionista talpnyalók nem merik szóba hozni, hogy Amerikában milyen borzasztóan meghatározó a zsidó lobbi csoportok – elsősorban az AIPAC – befolyása. Persze nem lehet kitérni annak a kérdésnek a megvitatása elől, hogy Barack Obama miért állt teljesen egyértelműen Izrael oldalára az utóbbi egy-két évben. A cionista propaganda válasza: azért, mert az elnök a „választások közeledtével a zsidó szavazók támogatását akarja megszerezni”. Ez így csak egy egészen picit kínos, végtére is ilyen a demokrácia, gondolhatja a néző, de a gyáva vagy éppen ostoba riporterek nem teszik fel a kínálkozó kérdést: vajon miért nem számítanak az Amerikában élő arabok, illetve a muszlimok szavazatai az elnöknek? Miért mindig a „zsidó szavazók” a fontosak, hiszen ők kevesebben is vannak, mint a palesztinok ügye mellett kiálló amerikai muszlimok. Az igazat persze a Rostoványihoz hasonló hazudozó „szakértők” nem kötik a nagyközönség orrára: mert nem az egyszerű „szavazóról” van szó természetesen, hanem a pénzes zsidókról, akik nélkül nem lehetséges egyetlen választást sem megnyerni. De természetesen a „magyar” tévékben még csak szóba hozni sem szabad a kampányokat finanszírozó milliárdos zsidó pénzembereket, mert akkor a nézők esetleg rájönnének az igazságra, amit ugye rejtegetni kell: nevezetesen arra, hogy Amerikát a cionista zsidók irányítják.
3. Abbászról, meg a Palesztin Hatóságról beszélve Rostoványi megint csak nem említette meg a lényeget: azt, hogy a Ramalláh-i palesztin vezetés erőteljes izraeli és amerikai irányítás és befolyás alatt áll (biztonsági erőiket az amerikaiak képezik ki, a működésükhöz nélkülözhetetlen összegeket az USA, Izrael és az EU biztosítja nekik stb.), melynek következtében azután a Palesztin Hatóság nem tekinthető teljes mértékben független, a palesztin nép érdekeit képviselő szervezetnek.
4. A Hamászról, mint „terrorista” szervezetről kell beszélni minden tévéstúdióba behívott „elemzőnek”, mert ha nem így tesz, megakadhat a szépen felfelé ívelő tudományos karrier. Hogy mitől lenne a Hamász „terrorista”, arra nézve természetesen sohasem kapunk felvilágosítást. Azt sem magyarázza el sem Rostoványi, sem senki más, miért ellenzi a Hamász a palesztin állam ENSZ-tagfelvételi kérelmét. (Mert úgy vélik, az ilyen szimbolikus lépések nem vezetnek eredményre, szerintük Izrael csak az erő nyelvén ért, továbbá valóban felvetődhet, hogy ha Palesztinát az 1967-es határok között ismerik el a nemzetközi életben, esetleg lehetetlenné válik az Izraelből elűzött palesztinok visszatérési jogának fenntartása.)
5. Végezetül pedig soha, egyetlen „Közel-Kelet szakértő” – valójában pimasz cionista propagandista – nem beszél arról, hogy a” tárgyalások további folytatását” számos palesztin azért tartja értelmetlennek, mert a húsz éve zajló „közvetlen tárgyalások” eredményeképpen megháromszorozódott a zsidó telepesek száma a megszállt területeken, Izrael pedig gátlástalanul gyilkolta a palesztinokat az úgynevezett „békefolyamat” ideje alatt is. A palesztinok pedig semmit nem nyertek, de sokat vesztettek a „közvetlen tárgyalásoknak” nevezett időhúzás és cionista trükközés következtében. A Rostoványi-féle alakok persze úgy torzítják el a valóságot, mintha a „békeszerető” Izrael tárgyalni akarna a palesztinokkal, akik azonban megátalkodottan ellenkeznek, és nem állnak szóba a „jóságos” zsidókkal. Mindaddig természetesen, amíg a magyarországi televíziós csatornák cionista befolyás alatt állnak, addig nem reménykedhetünk abban, hogy valóban független szakértők is kifejthessék a véleményüket a palesztin-izraeli konfliktusról (és más fontos világproblémáról). Nincs más megoldás, mint az, hogy az érem mindkét oldalát bemutató, az igazságot kimondó médiából tájékozódunk. Perge Ottó (Kuruc.info)
