CIONISTA RENDSZER DICSŐÍTI A BOLSEVISTA RENDSZERT
Orbán Viktort kiválasztották – a szó szoros értelmében – a cionisták egy majdani politikai szerepre. A legjobb anyagból válogattak, hiszen Orbán származása és KISZ tagsága erre a legmegfelelőbb volt. Ne felejtsük el, hogy Orbán akkor volt KISZ-tag, amikor az a züllött szervezet már lealkonyulóban volt. Soros György köreitől az első főszerepet 1989-ben kapta, amikor a kommunista rendszer egy látványos, színpadias cirkusszal, a Nagy Imre újratemetéssel mentette át magát és ennek legfőbb szónoka lehetett a KISZ-es Orbán. Ez a kommunista mutatvány egyben az 1956-os szabadságharcnak a kigúnyolása, meggyalázása és leértékelése volt, amit aztán a tankönyvekben is folytattak. Most 2011 nyarán Orbán néma volt a szovjet ügynök szobra előtt. Nem akart megszólalni, mert tudta, hogy bármit is mondana, az csak olaj lenne a tűzre. Orbán szájából 1956 nem hangzik hitelesen, ugyanakkor Nagy Imrét sem merte dicsőíteni. Ezt csak a cionista rádió tette meg a héten. Nem volt olyan nap, nem volt olyan olyan óra, hogy ne Nagy Imre ment volna műsorban. Idén azonban a teljes zavarodottságot mutatták ezek a műsorok és még mindig nem adtak magyarázatot arra, hogy MIÉRT NEM VETÍTIK LE A TÉVÉBEN AZ 1958-AZ PERT? És a hivatásos bértörténészek erről is - mind egy szálig - hallgatnak. De van ennél nagyobb baj is. Előbb az 1946-os „népbírósági” perek filmjét kéne leadni a tévében, teljes terjedelmében, amiről most, 66 év után kibökte a marxista történész, hogy ezek koncepciós, bosszúálló, törvénytelen perek voltak. Amikor négy magyar királyi miniszterelnököt végeztek ki pár hónap alatt, több ezer ártatlan magyarral együtt. Orbán Viktor és kormánya nagy hibát követett el, hogy megkoszorúzták a szovjet ügynök és magyargyilkos szobrát. Ezzel ugyanis azt tették nyilvánvalóvá, hogy a FIDESZ a szovjet bolsevizmus oldalán van még 2011-ben is. Hiszen Nagy Imrét és az 56-os magyar szabadságharcot nem lehet egy lapon emlegetni, két különböző ügyről van szó. Nagy Imre az ÁVÓ-sok oldaláról gyilkoltatta a magyar felkelőket. És ennek a tömeggyilkosnak lehet még szobra, akárcsak Károlyi Mihálynak, a vörös patkánynak. A parlament mellett.
ORBÁN KORMÁNYA KIÁLLT A GYILKOSOK MELLETT
Az Orbán-kormány csendes és sunyi felvonulása a Nagy Imre emlékműnél önmagáért beszél. Bolsevikok akasztottak bolsevikokat. Ez a kommunizmus történetének egyik jellemző epizódja. A világtörténelem legnagyobb tömeggyilkosának Dzsugasvili Sztalinnak a halála után megindultak a frakcióharcok a hatalomért, igen gyakran halálos kimenetellel. Nagy Imre is, mint szovjet állampolgár az egyik frakcióhoz tartozott, de veszíttek és a bolsevik ügynök kegyvesztett lett. A Kreml parancsát, hogy szerelje le a forradalmat, nem tudta teljesíteni. Tehetetlenségében látszólag színt váltott, de ez csak kényszerlépés volt részérõl és lehetőséget adott egy másik véreskezű gyilkosnak Csermanek Kádárnak, hogy az árulásával a hatalom élére törjön. A félzsidó Nagy-Grósz Imrét nem mentették ki, mint féltestvérét Rákosi-Rózenfeld Mátyást. Kádár azzal mentegette magát, hogy ő menteni akarta Nagy Imrét, de az megmakacsolta magát. Ez a muzsika is hamis, mind minden ami az ő száját hagyta el. Kádár hatalomra tört, de ha Nagy Imrét megkiméli a Kreml, akkor Kádár továbbra is csak másodhegedűs lehetett volna a hatalomban. Az elvtársai hagyták meghalni elég korán, nehogy fecsegni kezdjen, ha esetleg megszólalt volna a sohasem létező lelkiismerete. Pedig hát milyen érdekes lehetett volna egy kis visszaemlékezés azokra a szép napokra, ugye elvtársak? Az Orbán-klánt senki sem kényszerítette arra, hogy siralmas felvonulásukkal demonstráljanak a levitézlett volt kommunista gyilkosok védelmében, de a párt és elvhűség beleégette magát az őseik génjein keresztül még az unokáikba is. A kommunismus férgeit nem fertőtlenítette a nemzet és tovább rágcsálnak, mint szú az ajtófélfában. (olvasónktól)
