A ZSIDÓDEMOKRÁCIASÖTÉT HÁTTERE
De lássuk, hogyan fest a szomorú jelen. Földünk államainak kormányai gyakorlatilag kétpártrendszernek álcázott egypártrendszerek, melyeknek csupán demagóg szólamai váltakoznak, tetteik azonosak. Kiszolgálják a multinacionális, tömegeket kizsákmányoló finánctőkét. A sakkban tartott média a társadalom atomizált tömegeinek agymosását végzi, az erőszakszervezetek pedig brutális diktatúrával fojtanak el minden radikális forradalmi megmozdulást. (…) A zsidó identitás hasonlít a homoszexuálisokéhoz: mindig azt a jellegét domborítják ki, mely nekik előnyösebb. Egyszer azt állítják, hogy mindenkinek alapvető emberi joga, hogy szabadon dönthessen saját nemi identitása felől, máskor viszont azt állítják, hogy veleszületett, biológiai determinizmus határozza meg, amiért nem tehetnek róla, vagyis nem is felelősek. A zsidók is mindig mást vallanak önazonosságukról, hol nemzeti kultúrközösségnek, hol egyetlen igaz vallásnak, hol Istentől rendelt faji kiválasztottságnak nevezik, attól függően, hogy érdekeik mikor mit kívánnak. (…..) (Aki olvasta a Koránt, tudhatja, hogy ezt az istenképet Mohamed próféta lényegi karakterét tekintve átvette, és azt iszlám hasonlóképpen őrzi a mai napig. A különbség hármas: az iszlám Allahja nem faji alapon, s nem egyetlen népet választott ki céljai megvalósítására, általában megelégszik fél tucat alaptörvény betartatásával, s végül térít, ha kell, erőszakkal is. A zsidóság nem szívesen térít, mert szemében az alacsonyabb rendű gójok menthetetlenek. Ha mégis zsidóvá lesz valaki (prozeliták), a közösség a nem zsidó vérűeket nem tekinti teljes értékű hívőnek. (… ) A zsidóság egy vékony elit-rétege fanatikus, agyafúrt ügyességgel törekszik a világhatalom megszerzésére. A közösség legtöbb tagja erről nem tud, de a cionista vezetők - a kohéziós erők miatt - bíznak abban, hogy a világuralom teljes és nyílt megszerzésekor a mezei zsidók is segíteni fognak (a maguk alacsonyabb szintjén) a rendszer fenntartásában. Az iszlám istene ugyanaz az erőszak-isten, de míg utóbbi nyílt harcot hirdet a hitetlenek ellen, előbbi a pénz közvetett segítségével gyakorolja az erőszakot. (Pl. Izrael megvásárolja az USA-t, s így gyakorlatilag övé a föld legnagyobb hadserege.) Ám mindkét szemita vallás végzetes tévedése, hogy hasadt istenének haragját képviseli a más vallásúak irányában, Allah, vagy Jahve nevében erőszakos világuralomra törekszik az emberiség felett. (….) . A sátán azonban ismét beleköpött a levesbe… Saul rabbi fellépése és tanításának könnyen félreérthető mivolta súlyos erkölcsi válság kezdetét jelentette a fiatal keresztény egyháznak. A páli teológia jelképrendszere ugyanis lehetővé tette, hogy a kereszténység újra elzsidósodjék. Hiába szakított ugyanis Szt. Pál apostol gyökeresen a zsidó vallás külsődleges jegyeivel, az ezeréves, ősi szemita áldozatkultusz újra felhörgött a páli megváltástan antropomorf jelképrendszerében. Jézus tanításában az Atya szeretetének megértése (szemléletmódváltás) és a Szentlélek erejével történő megvalósítása a cél, még ha fel is feszítenek miatta. Vagyis az újjászületés és a megszentelődés szabadít meg a bűntől. Pál szavai viszont úgy is érthetők, hogy Krisztus keresztáldozatára és kiontott vérére való tekintettel bocsátja meg bűneinket az Atya. (Az Atya, aki természete erejénél fogva nem képes a haragra!) Az új nézőpont új hangsúlya azért rejtette magában a kereszténység újra szemitizálódásának veszélyét, mert egyesekben máris felmerülhetett: mért van szükség az ellenség-szeretetere és a Szentlélek erre bátorító erejére, ha üdvösségünk egyetlen záloga a Fiú áldozati halála? (…..) . Egyre tömegesebben kezdték felvenni a Római Birodalomban a népek a kereszténységet, és egyre kevesebb lett ennek erkölcsi feltétele. Nagy Konstantin zseniális politikai éleslátással döbbent rá, hogy ha a birodalmat már nem lehet többé megtisztítani a keresztényektől, akkor hatalommal, anyagi javakkal korrumpálni kell őket. Az erőszakosakra áldást mondó Mestertől hamarosan eljutottak az erőszakos önvédelem jogához. S mivel az Ószövetséget is szentnek fogadták el, biblikus példákra is hivatkozhattak a keresztény tanítók. A Jahve parancsszavára ártatlan gyermekeket, asszonyokat, sőt, még állatokat és növényeket is lemészároló Józsué újra népszerű alakjává vált a kereszténységnek. Az erőszakot tanilag is legitimáló Szt. Bernát azzal érvelt, hogy a gonosz mindenki javára megölhető, lényeg, hogy a gyilkosság pillanatában ne érezzünk iránta haragot a szívünkben. Pedig ez nem csak pszichológiai képtelenség, hanem még súlyosbító körülménynek is nevezhető. Így fogyatkozott meg a Szentlélek működése az egyház életében, s lett a középkorra gyakorlattá a vallásháború, az eretnek- és boszorkányégetés. (…..) Az egyház bűnei miatt kapta meg jutalmát a sátántól a hitetlenség terjedésével. Racionalizmus, felvilágosodás, és az egész pokoli zsidó szellemű újkor a nyakunkba szakadt. (Darwinostúl, Marxostúl, Freudostúl, Leninestől, Sztálinostól.) A hatalmát és vagyonát lassanként elvesztő kereszténység újra esélyt kapott a megtérésre, de nem élt vele. Még az újkori keresztény megújulási mozgalmak sem tudtak elszakadni Szent Pál mágikus áldozati receptjétől, így lettek köldöknéző, hallelujázó egyesületekké a közösségek. (Tarnóczy Szabolcs, részlet)
