PENTELÉNYI JÁNOS NAPLÓJA: 1944. dec. 24-től 1945. febr. 15-ig az Olasz fasor 17/21. sz. házban
Január 4., csütörtök Erős ágyutűzre ébredtünk, a ház mellett felállított ágyuk minden lövése megremegtette a falakat, mintha csak a házat érték volna találatok. Az oroszok bevették magukat a Florida házba, és a felmentő seregek csak nem jöttek felmentésükre. Néha kimerészkedtünk az utcakapuba. Láttuk amint a 7.5 cm-es ágyut elsütötték bedugott füllel, kitátott szájjal. Egyet kettőt lőttek, azután ponyvával letakarták az ágyucsövet, és bementek a szomszéd házba melegedni. Időnként egy két harcikocsi dübörgött végig az Olasz fasoron, pár lövést adott le, azután visszacammogott a Széll Kálmán tér irányába. Az élelmiszerkészletek veszedelmesen fogytak, a háborus állapot pedig állandósult, ki tudja meddig elhuzódhatnak még a harcok. Elrendelték a közös főzést. Összeirták a házban található készleteket. Meghatározott mennyiségü lisztet, babot, borsót, burgonyát zsirt kellett családonként leadni, és ezért naponta egyszer meleg egytálételt kaptunk. Tüzelőt is le kellett adni, és később az elhagyott lakások készleteit is lefoglalták a közösség részére. A fürdőkádakban tárolt vizet és jeget szintén a konyhában főzték el, és forralva mint ivóvizet fogyasztottuk. (folytatjuk) Kép: sebesült magyar honvéd, alul 1943 elején indultak a Don-kanyarba az utolsó egységek, egy fiatal altiszt és felesége búcsúzkodik az állomáson
