JANUÁR 3 - CSODA TÖRTÉNT A TÉVÉBEN

VISSZA A MÚLTBA

Kép: Illyés Gyula, Illés Endre a Szépirodalmi Könyvkiadó igazgatója, Németh László és Kádár, a hetvenes évek elején. Valahogy Illyésnek nem áll kacagásra a szája, Kádár hülye vicceitől. Volt olyan hogy az írókat berendelte a párt egy kis "eszmecserére". Illyés 56-os versét az Egy mondat a zsarnokságról, Sinkovits Imre előadásában a 80-as években kazettán, titokban terjesztették, de csak 1989 körül lett országosan ismert a vers.

Azért történt csoda a szennytévében, mert végre egy magyar filmet láthattunk, a szó szoros értelmében. Erre az utóbbi húsz évben igen kevés példa akadt. Leadtak egy 1970-ben készült tévéfilmet, amelyben Németh László (1901-1975), a nagy magyar író bemutatta régi kapcsolatát Mezőszilassal, ahová sok gyerekkori emlék is kötötte, amely a háború előtti viszonyokhoz képest nagyot ugrott a fejlődésben. Maga az akkor alig háromezres kisközség a Balaton aljától kissé jobbra van, Székesfehérvár alatt. A filmben az író amolyan idegenvezető szerepben megszólaltatta a falu vezető embereit, több régi ismerősét a nyár derekán, aratás közben. A közel egy órás filmben egyetlen idegen szó sem hangzott el! Ezt csak azért emlejük ki, mert globalizált, agymosott világunkban igen sokan vannak, akik azt hiszik, hogy a sok felesleges és káros idegen szó nélkül nem is tudnánk létezni. Mindenki ízesen, szépen beszélt magyarul, senki sem hadart és senki sem próbált nagyképűsködni. Ebből is látszik mekkora utat tettünk meg azóta az elkorcsosulás felé. A filmből megtudtuk, hogy három TSZ kínlódott ott, egymással vetélkedve az ötvenes évek végén, nagy szegénységben. De gondoltak egyet és a három TSZ összeolvadt és innentől kezdve rohamos gyarapodásnak indultak. 300 lovuk volt, ebből 22 sportló, amelyekkel nemzetközi eredeményeket is elértek. Akkor 5 ezer sertésük volt, de már épült a 10 ezernek az ólja, amelyet amerikai korszerű minta alapján csináltak. Évente 3 ezer külföldi vendégük jött, főleg nyugatról látogatóba, mint idegenforgalmi célpontra. Németh László fölvetette az akkori általános helyzetet, hogy a fiatalok a jobb élet reményében otthagyták a falvakat és mindenki a városokba igyekezett megélhetést találni, emiatt a TSZ-ek tagsága megöregedett. De ezen úgy változtattak, hogy lakásokat építettek a fiataloknak, valamint a helyi szolgáltatást javították, a fiatalokat iskoláztatták. A TSZ megvett egy üdülőt a 40 km-re lévő Balatonvilágoson, hogy ott élvezzék a nyaralást a munkások. Akkor 930 idős tagja volt a TSZ-nek. Miért mondjuk el mindezt most? Azért, mert akkor volt megélhetése még a szegényeknek is. Magyar árút ettünk, a legjobbakat és nem EU-szemetet. Van egy olyan érzésünk, hogy Mezőszilason most nem folyik tömeges lakásépítés és a hajdani állatállmány sincs már meg. Akkor most az azóta eltelt 40 év alatt fejlődünk? Ma ki tud elmenni nyaralni a Balatonra egy vagy kéthétig családostul? Akkoriban ez nem ritka kiváltság volt, hanem bárkinek elérhető lehetőség.
A DICSŐ JELENRŐL HALLGATNAK

"1962-ben a termelőszövetkezetek egyesülésével alakult meg a Mezőföld Mgtsz. 5.950 kh-on. Gazdálkodá­sával, eredményeivel országos hírnévre tett szert. Az 1960 és 70-es években működött a községben sütőüzem, taka­rékszövetkezet, iparcikkbolt, gázcsere-telep, üzemanyag­kút, húsbolt, tűzoltószertár, tejbolt, cukrászda. Az 1965-ben elkezdett vízvezeték-hálózat építése 1975­ben fejeződött be. 1962-ben a felújított Kenessey kastélyban szociális ott­hon kezdte meg működését. 1969-ben felépült az új emeletes iskola. 1974-ben adták át a Németh-házban a községi könyvtá­rat.1984-ben ebben az épületben nyílott meg a Németh László-emlékszoba."(Mezőszilas honlapjáról) A falutörténet 1997-ben abbamarad, az utolsó 13 évről semmi sem olvasható.)