A CIGÁNYKÉRDÉS MEGOLDÁSA NEM MAGYAR ÉRDEK
Köztudott, hogy a közeljövőben Magyarország az EU- elnökség szerepét tölti be, s a pozíciójában a „roma kérdésben stratégiát” fogalmaz meg, ezen stratégiát megvalósítani szándékozik. Ha ezt komolyan gondolja a magyar kormány /márpedig miért kételkednénk ebben? / úgy ez bizony nagy baj. Elképzelhető, hogy a híradások majd rendre azzal foglalkoznak, hogy Magyarország miként jeleskedik a „roma ügy” megoldásán. Az európai roma-ügy megoldásán. Nyilván egyéb feladatokkal is meg kell majd birkózni, de erről már ma is lehet hallani, mint megoldandó feladatról. Hát, nem: Oldják meg azok, akik ezt a jelenséget, ez a jelenlegi helyzetet előidézték. Azok a hatalmak, amelyek megnyitották a határokat. Nem tartom valószínűnek, hogy nem gondoltak akkor a most bekövetkezett helyzetre. Nem valószínű, hogy a cigány-népvándorlás nagy meglepetést okozott. Oldják meg ők az általuk előidézett áldatlan körülményeket. De nem csak megnyitották a határokat, az utat szabaddá tették, hanem ráadásul az ismert demokrácia- szólamokkal, pl. egyenjogúság, a kisebbségi lét harsány hirdetésével sikeresen fel is korbácsolták az indulatokat. Ezen indulatok számos tragikus megnyilvánulásáról nekünk, magyaroknak is vannak fájdalmas tapasztalataink. Ne legyen Magyarország ismét az eminens: eminens azon problémák zászlóinak lobogtatásában, amelynek mi csak elszenvedői, de okozói nem vagyunk. Nem lehetünk mindig a legdicséretesebb adósság-megfizetők. Egyszer már sorompót kell állítani az örökös, szánalmas eminenskedésnek, a Jó kisfiú szerepére törekvésnek. Viszont, ha már belevertek bennünket az EU – gyarmatba, a magyarok januártól elnöki pozícióba kerülnek, úgy legyen ez alkalom arra, hogy rendezzük nemzetünk égető problémáját: TRIANONT. Ez Európa problémája is.- A franciák kijelentették /ha jól tudom/ , a cigány-kérdés kapcsán, hogy őket senki ne oktassa ki az emberi jogokról. Mondták ők. Mondjuk viszont mi, de nem a cigányokkal kapcsolatban, hogy nekünk bizony van jogunk eme oktatásra. Emlékeztessük őket 1920. junius 4-re. Akkor az emberi jogokról semmi se derengett nekik, de a világnak se. Jelentsék ki a magyarok, hogy a cigány – ügyben addig egyetlen szalmaszálat se tesznek keresztbe, amíg a Trianon okozta igazságtalanságot, tragédiát helyre nem hozzák. Igenis : revízió. Igenis, visszaszerezni az elrabolt területeket. Cigány és minden más kérdés csak ezután következhet. Hogy ez diszkrimináció? Bizony az. Diszkrimináció a javából. Diszkrimináció, vagyis különbségtétel, sorrend állítása. Mindenütt a világon létezik rangsor, amely rangsor felállításánál bizonyos fontossági szempont képezi az alapot. A magyarok miért ne élhetnének ezzel a normális, egészséges eszközzel? Érdekes módon, hogy az 1945. óta egyfolytában hatalmon levő zsidó-kommunista diktatúra különösen két fogalmat tüntetett ki, azaz helyezett tilalom alá. Az egyik az előítélet. Az előítélet, amely a saját és mások tapasztalatai alapján történő döntéssel védi az egyént. A másik a diszkrimináció, amelynek emlegetése önmagában is hideglelést, halálfélelmet idéz elő,n így azt kötelező pánik-szerűen elkerülni. A diszkrimináció által az ember a szűkebb és tágabb értelemben vett hozzátartozóit védi, amellyel egyúttal a biztonságérzetét is erősíti, magányát, kiszolgáltatottságát csökkenti, ill. megszünteti. Vagyis az 1945. óta fennálló diktatúra /ily módon is!/ törekszik arra, hogy az egyén védtelenségét, kiszolgáltatottságát állandósítsa. Hát, nem! Vállalja végre a magyar vezetés a diszkrimináció álláspontját. Nem a cigányok kárára, hanem a magyarok javára. Elsősorban saját nemzetének érdekéért szálljon síkra, s csak azután következhet a mások érdeke. Ez így van a világon mindenütt. - Az anya talán elsősorban a szomszéd gyerekét eteti meg és a sajátját csak akkor, ha akad még némi maradék? Természetesen, nem. Akkor miért lenne ez másként, ha a nemzetről van szó? Vállalja ezt a harcot, amelyet politikus ki nem kerülhet. Trianon revízióját. Ezzel párhuzamosan az állandóan fogyatkozó magyarság helyére ne kínai, zsidó, vietnámi, görög és még ki tudja hányféle idegen betelepülését segítse, hanem magyarokat fogadjanak be Kazahsztánból vagy máshonnan. Talán létezik valahol egy XXI. századi Julianus barát, aki segíthetne a külügyminiszternek a magyarok felkutatásában. A másik pénzforrás: Afganisztán. Már az óvodások is betéve tudják, hogy nekünk magyaroknak ott semmi, de semmi keresnivalónk nincs. A halálon kívül. Az ottani kötelezettség teljesítése /ki vállalta ezt a kötelezettséget? / egyúttal szégyenteljes is, hiszen mások szabadságának eltiprásában veszünk részt.- Továbbá: egyáltalán miért van szükségünk a NATO tagságra ? Kinek jó ez ? A magyaroknak biztosan nem ! – Az erre fordított összeg nyilván mérhetetlenül sok. Ez mások érdekeit szolgáló, ablakon kiszórt pénz. Afganisztánból jöjjenek haza a magyarok. Más „missziót” se vállaljanak. Elég volt belőle. - Az erre fordított, pontosabban, kidobott összeg az itthoni helyzetet jelentősen segítené és a magyarok hazatelepítésének kiadásaihoz is hozzájárulna.
Ezen a helyzeten már csak azért is kell változtatni, hogy szegény, agyonhajszolt Julianus barátnak ne kelljen még ott is a magyarok után kutatni. Valahol Afganisztánban. (L88, részlet) Kép: olasz NATO halottak Afganisztánban