PENTELÉNYI JÁNOS NAPLÓJA: 1944. dec. 24-től 1945. febr. 15-ig az Olasz fasor 17/21. sz. házban
Január 19., péntek 18
Előző napi készülődésem nem volt hiábavaló. Délelőtt nyilasok őrjárata jött be a házba, és minden férfit igazoltatott. Felmentésemet érvénytelennek mondta, és az udvaron abba a csoportba sorakoztattak, ahol azok a férfiak voltak, kiket magukkal visznek. Csak az öregek maradhattak otthon. Annyi időm volt, hogy az óvóhelyről kihozhattam hosszu bőrkabátomat, hátizsákomat, és feleségemtől s gyermekeimtől életem legkeserübb bucsuját vettem, nem tudtam, látom-e őket valaha az életben. Házunkból valami tizen mentünk fegyveres nyilas kiséretben. A kapuig kisértek siró hozzátartozóink. Az utcán csapkodtak az aknák, és halálraszántan meneteltünk libasorban végig a Retek utcán és a szétbombázott Margit köruton. A nyilasok gúnyolódtak, hogy katonaszökevények vagyunk, mert nem jelentkeztünk önként, hanem az óvóhelyen bujkáltunk. A Keleti Károly utca sarkán hatalmas, modern 5 emeletes ház pincéjébe vezettek bennünk, ez volt a Hungarista légió székhelye. A pince rettenetes sötét, alacsony és dohos volt, majd megfulladtunk a füstben, amikor egy kémény nélküli kályhába begyujtottak. A falak mellett civil lakosság huzta meg magát, a másik oldalon katonák és sebesültek hevertek földre hintett szalmán. Egyetlen szál gyertya mellett utcai ruhában egy széken ült Mike „vezető testvér”, a hirtelen előléptetett alezredes és mellette egy irnok. Beirták adatainkat a légió naplójába. Közben rengett a ház, mert bombáztak. Keserüen szólalt meg a „vezető testvér”: Engem keresnek, ahová én megyek, ott mindig pokolgép robban, tudják, hogy ide költöztünk, a hungarista légiót akarják megsemmisíteni. Azután parancsokat osztott a katonáknak, és kilátásba helyezte, hogy egyik másik közülünk még ma este bevetésre megy ővele. Pár ruszkit mindenki el tud intézni különösebb kiképzés nélkül is. Aztán lehajtotta fejét, és aludt. Felkeltették, de unottan legyintett. Egy rokkant járásbírót hozott be az őrség. Miután átnézték iratait, megnyugtatták, hogy ő is itt marad, majd beosztást kap a haditörvényszéken. Külömben is csak pár hétig kell még kitartani, amig ideérnek a felmentő seregek, amelyek Budapestet biztosan felszabadítják. Később arról beszéltek nekünk, hogy a Dunaparton minden este áthallani magyar testvéreink halálsikoltását, amint a tarkólövésekkel tömegesen kivégzik őket, ezért kell nekünk harcolnunk, még ha az életünket is feláldozzuk szabadságunkért. Órák hosszat ott álltunk a pincében, míg végre estefelé jött egy szigoru tekintetü örmester, és átkísért a mellékutcába egy nyomdahelyiségbe. Ez a pince nyüzsgött a magyar és német katonáktól, és rengeteg fegyver, lőszer és élelem volt felhalmozva. A nyomdagépek tetején deszkákon aludtak a katonák, és még egy talpalatnyi ülőhely se akadt számunkra. Társaimmal Héray, Lupkovics és Vidoviccsal ott töltöttük valahogyan az éjszakát azoknak a katonáknak a helyén, akik éppen őrségen voltak. A katonák jöttek mentek a bevetésre, és néhányszor riadó készültség is volt az éjszaka folyamán. Egy nyomdagép kézi erővel hajtva egész éjjel zakatolt. Itt nyomtattak egész Buda részére tájékoztató ujságot, ami tele volt optimizmussal és a felmentő seregek emlegetésével. (folytatjuk)
Kép: a kép olyan 1945. március táján esetleg áprilisban készülhetett. A József palota elég jól megmaradt, de a kommunisták lerombolták. A volt honvédelmi minisztérium is elég jól megmaradt (ma csak a bejárati homlokzat maradványa látható) de a kommunisták ezt is lerombolták. A Sándor-palotának valami ok miatt megkegyelmeztek a kommunisták, pedig ahogy a képen is látható azt rombolták le a legjobban. A Sándor-palota elég sokáig romos állapotban volt, de mivel a Várban az idegenforgalom már a 70-es évek elején igen nagy volt, ezért úgy döntöttek, hogy felújítják. Ezt elég lassan csinálták, mert még a 80-as években sem tudták, hogy milyen célt szolgáljon. Aztán 1990-ben eldöntötték, hogy oda költöztetik a köztársasági elnököt. Abba az épületbe, amely a korábbi században a magyar miniszterelnökök palotája volt. Teljes a történelmi tudatzavar ma is. Ahol most a Széchenyi Könyvtár van a Várban, az volt a kormányzó lakosztálya és ott őrizték - méltó helyén - a magyar Szent Koronát is, amit koronaőrök védtek éjjel-nappal. Tehát a történelmi hűség miatt vissza kell oda vinni a Szent Koronát is, amely nem parlamentbe való, mint idegenforgalmi látványosság. Teljes abszrudum az, hogy a Szent Korona tant figyelmen kívül hagyják, fölrugják az ezer éves törvényünket és közben a köztársaság új alkotmányának a szövegébe beleveszik a Szent Koronát, de mint "jelképet". Holott a korona nem jelkép, hanem a magyar nemzet közjogi megtestesítője. Mindkét épület (a József-palota és a honvédelmi minisztérium) hallatlan értékes műemlék volt, mind külsejében, mind belsejében. Érdemes lenne mindkét épületet eredeti állapotába visszaállítani, ahogy azt a németek teszik Drezda híres középületeivel.
