PENTELÉNYI JÁNOS NAPLÓJA: 1944. dec. 24-től 1945. febr. 15-ig az Olasz fasor 17/21. sz. házban
Január 13., szombat
Babyka lázas beteg, torkát fájlalva. Átmentem a harmadik szomszédba orvosért, aki estefelé át is jött, és torokgyulladást konstatált. Rögtön végigvizsgálta az óvóhely többi betegeit is. Vermes tanár urral az V. emeletről ujabb veszedelmes látványban volt részem. A szemközt kb. 1 kilométer távolságban emelkedő Kissvábhegyet lőtték szakadatlanul az ágyuk. Nem tudtuk, hol vannak az oroszok, hol a németek, csak éppen tüzérségi párbaj folyt le előttünk. Minden oldalról lőtték a hegyet, és a tetején álló ház falaiból mindig egy egy jókora darab levált, és szitává lőtték az épületet. Érdekes volt először látni a becsapódást, és csak kis idő mulva jött a hang és rázkódott meg a mi házunk is. Ugyanakkor a repülőgépek a Vár és a budai Dunapart fölött bombáztak.
Kép: a Vérmezőre szálltak le a német teherszállító vitorlázó gépek
