PENTELÉNYI JÁNOS NAPLÓJA: 1944. dec. 24-től 1945. febr. 15-ig az Olasz fasor 17/21. sz. házban
Január 12., péntek
Reggel bementünk a Lónyai utcába a WM irodába. A Lánchid környékét verték az aknák. Félelmetes volt átrohanni. Az utcán való járás életveszélyes volt, de valahogyan megszoktuk már a gondolatot, hogy előbb utóbb úgyis elpusztulunk. Pesten házról házra a kapuk alá menekültünk. A belváros 5 emeletes házainak tetejéről lőttek ágyuval a front felé és az állandóan támadó repülőgépekre. A hatalmas házak közt visszhangzott minden lövés, és soha sem tudtuk, voltaképen saját lövés volt-e, vagy ellenséges becsapódás. Az irodában izgatott hangulat volt. A Keleti pályaudvar és Mester utca vége már az oroszok kezére került, a Lónyai utcában volt az első arcvonal. Csapkodtak az aknák. A kapu előtt bevágott, és a kapust véresen emelték be az épületbe. Visszafelé menet az Egyetem téren és Apponyi téren közelünkben robbantak az aknák. A Vörösmarty téren repülőtámadást kaptunk, mely elől egy óvóhelyre menekültünk. Ahányszor kidugtuk fejünket, mindig ujabb hullám jött. Egy bérház hatalmas lánggal égett, alig tudtunk elfutni alatta, amikor kijöttünk az óvóhelyről. Ujabb támadó hullám elől megint egy pincébe futottunk, és egy óra hosszat vártuk, hogy elcsendesüljön a levegő. Nagy szenzáció volt számunkra, hogy itt égett a villany és szólt a rádió. (folytatjuk) Kép: a híres amerikai magyargyilkoló bombázó, a Liberátor (B-17), a „felszabadító”
