AZ ELSŐ BESZÁMOLÓ AZ INDIAI FEJLEMÉNYEKRŐL
A cikkből kiderül, hogy a hazai cionsajtó miért hallgatja el az indiai fejleményeket? A korrupció elleni küzdelem miatt.
Az akasztásoktól sem riad vissza India "egyszemélyes hadserege"
Kép: Anna Hazare mögött Mahatma Gandhi, a példakép
Több tízezer fős feldühödött tömeg gyűlt össze szerda este India fővárosának központjában, és a szigorúan őrzött Tihar börtön előtt követelte egy 74 éves öregember kiszabadítását. A nemzeti zászlókat és arcképeket lobogtató, láncokat csörgető tüntetők nem valamelyik politikai párt hívására vonultak fel: a korrupcióellenes aktivista, Anna Hazare keddi bezárása váltott ki belőlük az indulatokat. A férfi, aki évtizedek óta vívja harcát a minden szinten jelen lévő korrupcióval, ezzel kínos magyarázkodásra kényszerítette a hatalmas ország kormányát. A hófehér ruhájáról, jellegzetes sapkájáról és krumpliorrán ülő pápaszeméről felismerhető Hazare sokáig küzdött azért, hogy a figyelem középpontjába kerüljön, áprilisban azonban az egész ország megismerte a nevét, amikor Delhiben megkezdett nyilvános éhségsztrájkját felkarolta a média is. A férfi egy olyan, a közérdekű információk nyilvánosságát garantáló törvényt akart kiharcolni, amely segít lebuktatni korrupt állami vezetőket és bírákat. Az aktivista kampányához hatalmas tömegek, közéleti személyiségek és indiai filmsztárok is csatlakoztak, és a hatalmas felbuzdulás láttán a kormány végül beadta a derekát. Az azóta készülő információszabadság-törvény Hazare követelésének eleget téve felállítana egy korrupcióellenes ügynökséget és egy ombudsmani hivatalt, de nem hajlandó annak akkora hatalmat adni, hogy a miniszterelnök vagy a fontosabb bírák korrupt ügyei után is nyomozhasson. Az aktivista ezt a szerinte puha verziót nem hajlandó elfogadni, ezért augusztusban újabb éhségsztrájkot hirdetett Újdelhiben. A hatóságok azért zárták börtönbe, hogy elejét vegyék az akár halálig is tartó éhségsztrájknak, a közfelháborodás után pedig már hiába engedték el: Hazare csak azzal a feltétellel volt hajlandó elhagyni a börtönt, hogy szabad utat engedtek a tüntetésének. Anna Hazare korrupcióellenes küzdelmét rengetegen hasonlítják Mahatma Gandhihoz, aki a múlt században a brit gyarmati uralom ellen vezetett hasonló tiltakozást. Az idős férfi láthatóan rá is játszik a Gandhi-párhuzamra: egyszerű, fehér ruházata, stílusa, módszerei és egész megjelenése az indiai szabadságharcost idézi, a korrupció elleni harcát pedig India "második szabadságharcának" nevezi. "Éhségsztrájkokat tart, mint Gandhi. Börtönbe vonul, mint Gandhi, és néha nem is hajlandó kijönni onnan. Akárcsak Gandhi, ellenzi a dohányzást, az alkoholt és a drogokat. És akárcsak Gandhi, hatalmas tömegeket mobilizált szerte Indiában" - sorolta a párhuzamokat szerkesztőségi cikkében a Guardian című brit napilap. A Gandhi által meghonosított, éhezéssel való tiltakozás a múlt század óta érzékeny téma Indiában, és a hatalom is tart tőle. 1944-ben, Mahatma Gandhi éhezéséről az akkori brit helytartó, Lord Wavell a naplójában azt írta, hogy rettegtek az aktivista esetleges halálától. "Ha meghalt volna a börtönben, ugyanazzal a megítéléssel vonultam volna be a történelembe, mint Poncius Pilátus" - idézte az egykori helytartó naplóját a Guardian. Most Hazare veszi át ezt a szerepet, olyannyira, hogy nemrég Gandhi egyik unokája is méltatta a férfi erőfeszítéseit és céljait. Van azonban egy jelentős különbség az aktivista és múlt századi példaképe között - jegyzi meg elemzésében az Open című indiai közéleti hetilap. Míg Gandhi teljes mértékben megtagadta az erőszak bármilyen formáját, és elkötelezte magát az erőszakmentes tüntetések mellett, addig Hazare nem riad vissza attól, hogy erővel sújtson le az ellenségeire. Amikor falujában az általa bevezetett alkoholtilalom ellenére három részeg férfival találkozott, a beszámolók szerint a templom oszlopaihoz kötözte, majd a saját övével korbácsolta meg őket.
Tízezrek tüntettek az aktivista mellett
Ez az erőszakos mentalitás ugyanakkor kifejezetten vonzó lehet az aktivistát körülrajongó fiatalok között - írja a brit Telegraph. És bár a köré csoportosuló jogvédők igyekeznek tompítani az erőszakos képet, ő nem csinál titkot abból sem, hogy a korrupt vezetőket akár fel is akasztaná. A Headlines Today című indiai tévéműsorban egyszer szembesítették is azzal, hogy az ilyen kijelentések nem férnek össze a Gandhi által vallott elvekkel, de Hazare nem jött zavarba, és egy olyan indiai hőst emlegetett fel, aki levágta a bűnözők kezét. "A száz százalékos erőszakmentesség nem járható út, néha bizony ezt is meg kell tenni" - mondta a tévében az aktivista. A korrupcióellenes aktivista keményvonalas ideológiája nem is olyan meglepő, hisz a férfi fiatalon 15 évet húzott le az indiai hadsereg katonájaként. Honlapján olvasható életrajza szerint 1963-ban vonult be a seregbe, és részt vett az 1965-ös pakisztáni-indiai háborúban is. Egy alkalommal teherautót vezetett egy katonai konvojban, amelyet pakisztáni támadás ért, a golyózáporban pedig majdnem mindenki meghalt körülötte. Elmondása szerint az ő füle mellett is elsüvített egy golyó, de míg a mellette ülő bajtársa meghalt, ő életben maradt. A férfi szerint ez volt élete egyik fordulópontja, mert rájött, hogy valami fontos célja van az életének. Korábban olyannyira kétségbe vonta ezt, hogy az öngyilkosságot is fontolgatta, de aztán - állítása szerint - az újdelhi vasútállomáson belebotlott egy hindu hittudós, Szvámi Vivékánanda könyvébe, amelyben az állt, hogy az emberi élet végső célja az emberiség szolgálata, jobbá tétele. Miután a háborúban megkörnyékezte a halál, elhatározta, hogy ennek a célnak fog élni. Nőtlenséget fogadott, hogy ne kelljen családja etetésével foglalkoznia, majd leszolgálta hátralévő 12 évét, hogy 15 éves katonai szolgálata után jogosult legyen állami nyugdíjra, és ne legyen gondja a saját megélhetésére. Miután leszerelt, visszatért szülőfalujába, Ralegan Sziddhibe, hogy felvirágoztassa a falut. Az aszályos területen fekvő, haldokló településen a vízhiány miatt nyomorban éltek az emberek, de a férfi vezetőként nagyszabású munkálatokra fogta be őket, erdőket telepített, és vízfogókat építtetett. A falu Hazare szerint hamarosan önellátó "mintatelepüléssé" vált, ahol a víz minden cseppjét megőrizték, és újra nagy területeken kezdtek földművelésbe. A hatalmas fejlődés sikerén felbuzdulva az aktivista a fenntartható fejlődés, az önellátó települések szószólójává vált. Amikor pedig a magasabb közigazgatási szinteken szembesült a folyamatos visszaélésekkel, kampányában megjelent az új hang, az általános korrupcióellenes harc. Anna Hazare immár két évtizede harcol éhségsztrájkokkal és egyéb eszközökkel a korrupció ellen az indiai közigazgatás különböző szintjein: hazájában, Mahárástra szövetségi államban 2003-ban 12 napos éhségsztrájk után sikerült kiharcolnia egy helyi információszabadság-törvényt. Az Open magazin szerint még ellenségei sem vitatják el tőle, hogy a törvényt kizárólag az ő erőfeszítései miatt fogadta el a helyi parlament, és saját életrajza szerint ez a jogszabály lett az alapja később az egész Indiára kiterjedő információszabadság-törvénynek is. Az elmúlt évtizedekben korrupciós vádjaival sok ellenséget szerzett, több minisztert és egyéb magas rangú tisztviselőt is visszaélésekkel gyanúsított meg, amire válaszul őt is érték támadások. Az egyik indiai miniszterrel folytatott vitája során a minisztert hazugnak és csalónak nevezte, ezért becsületsértésért beperelték, és három hónap börtönre is ítélték. Az aktivista azonban csak egy napot töltött börtönben, utána a kormány közbenjárására kiengedték. Bár sokan tüntetik fel egy tiszta és jó ügyért harcoló bölcsként, Hazare megítélése mégsem olyan egyértelmű - írja a férfi korábbi munkatársaira hivatkozva az Open magazin. A lap szerint a férfi körül folyamatosan jönnek-mennek, változnak az emberek, senki sem tud tartósan megmaradni mellette. "Anna nem bízik senkiben, senkinek nem ad tisztségeket és senkivel nem beszéli meg a terveit" - mondta egy forrás, aki Hazare kampánystábjában dolgozik. Szerinte az aktivista "olyan, mint egy egyszemélyes hadsereg". Ezek a jellemvonások tetten érhetők az általa megreformált mintafaluban is, ahol kemény törvényekkel korlátozza a helyiek életét. A faluban nemcsak az alkohol és a drog tiltott, de a kábeltévé is, mivel Hazare szerint az csak elvonja az embereket a munkától, és a tévénézés miatt mindenkinek csak a szórakozáson járna az esze. A férfi csak vegetáriánus ételeket enged a falujában, mivel szerinte a húsételek felkeltik az alkohol utáni vágyat. A faluban senki nem tarthat baltát, mert az "arra csábítaná őket, hogy kivágják a kemény munkával visszatelepített fákat", és Hazare arról is rendeletet hozott, hogy a férfiak ondóvezetékét megfelelő számú gyerek nemzése után elkössék, hogy így tartsák kordában a falu népességét - sorolja a magazin. A helyi fiatalok azonban elégedetlenek ezzel a "félresiklott édennel". "Anna ragaszkodik hozzá, hogy itt éljünk és gondozzuk a falut, de milyen lehetőségeink vannak itt? Mi lesz így az álmainkkal?" - panaszkodtak. A Hazare bebörtönzése miatt fellángoló haragra reagálva az indiai kormány szerdán jóváhagyta, hogy az aktivista 15 napon át folytasson éhségsztrájkot. A férfi pénteken hagyta el a börtönt, mert hívei addigra tudták előkészíteni a városban található hatalmas parkot a nyilvános éhségsztrájkra, amely várhatóan szintén tömegtüntetéssé válik majd. A Telegraph elemzése szerint a kormány saját magának köszönheti azt, hogy ilyen kényelmetlen helyzetbe került. Az ország vezetői ugyanis áprilisban egyszer már meghajoltak az "önjelölt szent" követelései előtt, majd azt is hagyták, hogy Hazare jelöltjei beleszóljanak a készülő törvényekbe, és a miniszterekkel egyenrangú félként tárgyaljanak. Ettől kezdve meglehetősen hatástalan az a kampány, amelyben próbálják befeketíteni, antidemokratikusnak beállítani a "jó célért, de rossz módszerekkel küzdő" aktivistát. (origo, részlet és kép)
