Az ATV oldal egy hosszú cikkben találgatásokba kezdett arról, hogy Izrael hogyan tudná megtámadni Iránt? Az egész fejtegetés úgy nevetséges és komolytalan ahogy van.
Ami biztosan tudható, hogy az izraeli gépeknek kell üzemanyagot utántölteni az út során. Douglas Barrie, londoni katonai elemző szerint a levegőben való utántöltés kritikus lehet. „Az izraeli repülőknek nem csak be és ki kell jutniuk az iráni légtérből, hanem elegendő üzemanyaggal kell rendelkezniük ahhoz, hogy elérjék a célpontjaikat, nem beszélve az előre nem látható eseményekről, amelyek a művelet során léphetnek fel” – mondta a szakértő. A kezdeti tankolásra Barrie szerint a Földközi tengeren, vagy akár izraeli légtérben sor kerülhet. „Az egyik lehetőség, hogy egy rakétákkal felszerelve, plusz külső tankkal szállnának fel, ezzel elérik az utazó magasságot és utántöltik a tankjaikat, még mielőtt rárepülnek az iráni célpontokra. Úgy tartják, hogy Izraelnek 8-10 nagy tartálygépe (tanker) van, de szakértők szerint a tankolási kapacitás csak az egyike azoknak a tényezőknek, amelyek korlátozhatják a művelet végrehajtását. Douglas Barrie szerint „az izraeli stratégiai tervek azt keresik, hol érhetik el a legnagyobb kárt a korlátozottan rendelkezésre álló platformokon. „Fel kell tenniük maguknak a kérdést, mik az iráni program kulcspontjai. Egyértelmű, hogy az urándúsító létesítmények megtámadásának lenne a legtöbb értelme katonai szempontból.” Így tehát a natanzi, dél-teheráni, fordoi és Kom város melletti urándúsító intézmények biztos előkelő szerepet foglalnak el a célpontok között. A nehézvíz előállító üzemek és az épülő araki nehézvíz reaktor nyugaton szintén számításba jöhet, mint ahogy az urán-átalakító egység Iszfahánban. Az nem világos, hogy Izraelnek lenne-e kapacitása hogy olyan célpontokat is megtámadjon, amely Irán rakétaprogramját vagy bombagyárait érintené. A támadási célpontok listája egy újabb problémakört vet fel. A natanzi dúsító üzem föld alatt van, és a fordoi új létesítmény pedig mélyen egy hegyoldalban található. A bunkerromboló bombákat az izraeli F-15-ös vadászbombázók képesek célba juttatni (ezt kétségbe vonjuk! A szerk.), de csak egyet repülőgépenként. Ez azt jelenti, hogy nagy erőt és több hullámban kell bevetni a szétszórtan elhelyezkedő célpontok ellen. A bombákat a célpont fölött kell kioldani, a fegyvert ezt követően egy lézer irányítja el a megadott koordinátákra. (Iráni légvédelemmel nem is számolnak? A szerk.)
De már maga a fenyegetés is komoly kihívások elé állítja az izraeli tervezést, nem beszélve arról, hogy az esetlegesen kialakuló légiharcok – az izraeli repülőgépek üzemanyag ellátottsága miatt – újabb nehézségek elé állíthatják a pilótákat. A legtöbb szakértő abban egyetért, hogy Izrael több célpontra is csapást tud mérni, és komoly károkat tud okozni az iráni nukleáris programban. Egy amerikai légitámadásnál azonban lényegesebben kevesebbet tudnak ártani. Az izraeliek egy Irán elleni akció során a maximumot kell, hogy kihozzák a csapásmérő erejükből. Ellenben – vélekedik Barrie – ha ezt megteszik, akkor nagyon komoly erődemonstrációra kerülhet sor a térségben, több összetett és szétszórt célpont ellen. A szakértő szerint csak nagyon kevés légierő képes erre a világon, de – mint mondta – még ha sikeres is egy ilyen rajtaütés, az akkor is csak késlelteti az iráni programot. (ATV részlet és kép)
Kép: kizárt dolog, hogy ez a gép egy amerikai bunkerromboló bombát Irán fölé tudna vinni nagy magasságban, a cirkáló robotrakéták meg pontatlanul találnak célba
