2011. február 19., szombat

FEBRUÁR 19 – PÉLDAMUTATÓ AMERIKAI KÉPVISELŐ

A múlt évben már beszámoltunk blogunkban Ron Paul texasi képviselőről, aki igen jó kérdéseket fogalmazott meg az Obama-kormány számára a BP olajkatasztrófa kapcsán. Nálunk az ilyen híreket elhallgatják, éppen ezért nagy jelentőségű a Barikád híradása az újabb fejleményekről. Kép: a képviselő

Ron Paul kongresszusi képviselő

Teljes nevén az 1935-ben született Ronald Ernest Paul Texas 14. választási körzetének republikánusait képviseli az amerikai kongresszusban. Tanult foglalkozása orvos. Politikai ideológiája libertariánus. A ház külügyi bizottságának tagja, ahol az amerikai külügyi és monetáris politika vehemens bírálója, aki sokszor csap össze saját pártjával is. Az amerikai törvényhozásban – az American Journal of Political Science kimutatása szerint – ő szavaz a legkövetkezetesebben a konzervatív elvek mentén. Az Ordosz műhely által megkérdezett két amerikai kongresszusi szakértő szerint (egyik Ron Paul stábjának tagja) ő azon kevés amerikai törvényhozók közé tartozik, akiket meg se legyint az amúgy politikai élet és halál fölött döntő amerikai zsidó lobbik szele. Ron Paul most egy olyan rádiónyilatkozatot adott, amely a tőle megszokott eddigi bírálatokon is túlmegy, és olyan pontosan fogalmazza meg, mi a baj az amerikai politikával és annak neokon irányításával, ami azt mutatja, benne igazi jobbikos szellemiségű politikust üdvözölhetünk. Dr. Paul a Wikileaks-üggyel kapcsolatban nyilatkozott és azt azzal kezdte, talán soha nem fogjuk megtudni a teljes történetet az amerikai kormánydokumentumok nyilvánosságra hozatala mögött, de fontos következtetéseket vonhatunk le abból, ahogyan a kormány és a média reagált. Mindkettő – beleértve a republikánusok és a demokraták neokonzervatívjait – nem a megfelelő kérdést tette fel. Ugyanis nem kérdőjelezték meg azt a politikát, amely annyi kémkedést és belügyekbe való beavatkozást igényel. Ron Paul később – és ezért íródott ez a kommentár – olyan világosan fejti ki a neokonzervativizmus lényegét, mint ahogyan azt tudomásunk szerint még soha senki nem tette. (A neokonok - egyszerű jellemzés szerint - azok, akiknek Izrael érdeke hazájuk érdekénél fontosabb.) Ezt mondta: „A neokonzervatív ethosz – amely Leo Strauss tanításában gyökerezik – nem állhatja az olyan Amerikát, amelyben az egyének egyszerűen saját boldogságukkal, békés, gyarapodó életükkel törődnek. Nem állhat egy olyan Amerikát, amely a család, a vallás, a polgári és szociális intézmények és nem a mindenható központi állam köré összpontosul. Mindig kell egy lemészárlandó ellenség, legyen az kommunista vagy terrorista. A neokonzervatív látomásban az embereket állandóan készenléti állapotban kell tartani, hogy valami náluk nagyobbal foglalkozzanak, nevezetesen a nagy védőszenttel, az állammal. Ezért lehetett megjósolni előre, hogy a neokonzervatívok miként reagálnak a Wikileaks publikációkra: ’Látjátok, mondtuk nektek, hogy ez a világ veszélyes hely’. Azt állítják, üldözni, sőt legyilkolni kell a dokumentumok nyilvánosságra hozóit. Nekünk pedig meg kell kettőzni erőfeszítésünket, hogy a világot kémkedéssel és a belügyekbe való eddiginél is intenzívebb beavatkozással irányítsuk, de úgy, hogy erről ne szivárogjon ki semmi’”. Lelki szemeink előtt látjuk, hogy a magyar parlamentbe meghívják Ron Pault, aki elmondaná a fenti mondatokat, miközben Németh Zsolt, Magyarország jövendőbeli neokon külügyminisztere sápadt arccal, halálra váltan süppedne kiérdemeletlen székébe. (barikad)