Günter Grass:
AMIT KI KELL MONDANI
Miért hallgatok, s elhallgatom oly
régóta,
ami nyilvánvaló és szimulációs
játékokban
már gyakorolták, s aminek végén
mint túlélők
mi mindenesetre lábjegyzetek
lehetünk.
Ez az állítólagos jog az első
csapásra,
ami egy szájhős által elnyomott
és a szervezett éljenzésre
buzdított
iráni népet kiirthatná,
mivel a hatalmi övezetükben
egy atombomba készítése
feltételezhető.
Mégis miért tiltom meg magamnak
ama másik országot nevén
nevezni,
amelyben évek óta - bár titokban
ugyan -
egy növekvő nukleáris potenciál
áll rendelkezésre,
de ellenőrzés nélkül, mivel
semmiféle vizsgálat
nem lehetséges?
Ennek a tényállásnak az
általános elhallgatása,
aminek a hallgatásomat én is
alárendeltem,
úgy érzem, már terhelő hazugság
és kényszer, amely büntetést
helyez kilátásba,
ha nem vesszük figyelembe;
az \"antiszemitizmus\"
vádja készen áll.
Most azonban, mivel a hazámból,
amely saját ősbűnével példa
nélkül áll,
mindig újra utolér és szóba
kerül,
hogy tisztán üzleti érdekből,
bár egyesek
jóvátételről is fecsegnek,
szükséges egy további
tengeralattjárót
szállítani Izraelnek, melynek
különlegessége
abból áll, hogy a mindent
elpusztító robbanófejeket
oda irányíthatja, ahol a létezése
egyetlen atombombának sincs
bizonyítva,
csak a félelem feltételezi,
kimondom, amit ki kell mondani.
De miért hallgattam idáig?
Mert úgy gondoltam, a származásom,
ami soha el nem törölhető
szégyenfoltot visel,
megtiltja, ezt a tényt, mint
kimondott igazságot
Izraelről feltételezi, amelyhez
kötődöm
és kötődni akarok.
Miért mondom csak most,
megöregedve és utolsó tintával:
az atomhatalom Izrael veszélyezteti
az amúgy is törékeny világbékét?
Mert ki kell mondani,
ami holnap talán már késő
lenne;
szintén, mert mi - amúgy is
eléggé terhelt németek -
egy bűntény támogatói
lehetnénk,
ami előrelátható, s ami miatt
bűnrészességünk
semmi szokásos kimagyarázással
nem lenne eltörölhető.
És bevallom: nem hallgatok tovább,
mivel a Nyugat kétszínűségéből
elegem van; továbbá remélhető,
hogy sokan megszabadulnak a
hallgatás terhétől,
és a felismerhető veszély
okozóját
felszólítják az erőszakról
való lemondásra,
egyben azt is követelik,
hogy az izraeli atom potenciál
és az iráni atomlétesítmények
akadálymentes és állandó
nemzetközi ellenőrzését
mindkét ország kormánya
engedélyezze.
Csak így tudunk mindenkinek,
izraelieknek és palesztinoknak,
sőt minden embernek, akik ebben
az őrülettől megszállt régióban
szorosan egymás mellett, de
egymással ellenségesen élnek,
és végül mi magunknak is -
segíteni.
fordította: Dobszay Károly
forrás:nemzetifront.ning
KÜLPOLITIKAI JEGYZET
Günter Grass sokkal
többet tett annál, mintsem a Süddeutsche Zeitung-ban közzétett
egy verset, amelyben Izraelt kritizálni meri, sőt azzal vádolja,
hogy a cionista ország veszélyes a világbékére. Önmagában ez
még nem keltett volna ekkora visszhangot, hiszen az Európai Unió
néhány évvel ezelőtti egyik felmérése is azt bizonyította,
hogy az európaiak meggyőződése szerint Izrael a világ valamennyi
országa közül a legveszélyesebb a világbékére. Günter Grass a
versben elmondottaknál sokkalta többet tett: megtörte a hallgatás
falát. És tette ezt németként, Nobel-díjasként, nemzetközileg
elismert értelmiségiként. Németország a mai napig viseli a
terhet a II. világháború, a vészkorszak alatt elkövetett
bűneiért. A német nép bűntudatát kihasználva Izrael vég
nélküli jóvátételre kötelezte ezt a népet, amely szólni sem
mer, nemhogy kritizálni a cionista rezsim sorozatos bűntetteit.
Izrael sérthetetlensége, minden törvény felett állósága abból
adódik, hogy a cionista álláspont szerint a kiontott zsidó vér
örökre, lemoshatatlanul tapad a németekre, bűnhődésre kötelezve
még azokat a németeket is, akiknek - Helmut Kohl szavaival élve -
megadatott a kegyelem, hogy a vészkorszak után szülessenek. Az
izraeli álláspont eddig akadálytalanul érvényesült: a németek
szótlanul tűrtek, és zokszó nélkül fizették a jóvátételt.
Csakhogy most akadt valaki, aki megtörve a hallgatás falát ki
merte mondani az igazat. Mindazt, ami az évtizedek során a
németekben felhalmozódott, és amit eddig nem mondhattak ki. De
minden bűnhődés véget ér egyszer, a nép, amely sokszorosan
megfizetett bűnéért, végre kimondhatja: a vészkorszak nem indok
arra, hogy Izrael sárba tiporhassa a demokratikus értékeket, sorra
követhessen el emberiség elleni bűntettet ártatlan palesztin
gyerekek és asszonyok kegyetlen legyilkolásával. Izraelnek nem
adatott meg a jog, hogy büntetlenül ugyanazokat a bűnöket kövesse
el a palesztinokkal szemben, mint amilyeneket a II. világháború
során a zsidók ellen a németek elkövettek. Günter Grass azért
bátor, mert ki meri jelenteni: az antiszemitizmus vádja nem
gátolhat meg senkit az igazság kimondásában. Vállalni kell az
antiszemitizmus bélyegét, mert aki e vádtól visszarettenve
hallgat, és némán szemléli a cionista rezsim bűntetteit, az maga
is cinkossá válik. Azok, akik attól rettegnek, hogy őket
antiszemitáknak bélyegzik, azok a valóban antiszemiták. Az
antiszemitizmustól való félelem alakította ki az USA-ban az
iszlamofóbiát, \"a minden muzulmán terrorista\"
elméletet. Grass bátor kiállásával
lerántotta a \"nyugati\" országok képmutató
magatartásáról a leplet: attól rettegve, hogy a cionisták majd
antiszemitizmussal vádolják őket, némán elnézték, hogy Izrael
hatalmas atomarzenált halmoz fel, miközben éppen Iránt vádolja
azzal, hogy atomfegyverhez akar jutni. A nyugati országok pontosan
tisztában vannak vele, hogy Irán nem állít elő atomfegyvert, de
Izrael nyomására életbe léptetnek szankciókat és gazdasági
embargót az iszlám ország ellen, képmutatóan és szolgaian
engedelmeskedve Izraelnek. Nem lesz ez így sokáig, a hallgatás
fala leomlott. A német pártok, kormánypártiak és ellenzékiek
egyaránt kiálltak Grass mellett, ahogy más országok értelmiségei
is. E vers megjelenésével szabad lett kimondani az igazat, azt,
amit eddig kötelező volt eltitkolni. Günter Grass megnyitotta a
kaput, Nyugaton is kimondta azt, amit eddig egész Európában
egyedül a Jobbik mert képviselni. A nyugati értelmiség
felelőssége, hogy tud-e élni a lehetőséggel, és a világméretű
konfliktus elkerülése érdekében ki meri-e bátran mondani azt,
amit eddig Izrael kapcsán nem volt szabad. (barikad)
