BOGÁR LÁSZLÓ A HASBESZÉLŐ
Bogár lászló közgazdász + "mindenes" az I. Orbán-kormány államtitkára volt, onnan ismerjük hasbeszélő képességeit. Az utóbbi években a szennytévékben állandó szereplő, valószínűleg nem ingyen vállalja ezeket a hasbeszéléseket. Gyorsan megjegyezzük, hogy a "három tenor" (Bogár, Boros, Bayer) másik két tagja is ebbe a képletbe tartozik. Kép: a jellegzetesen nem magyar kinézetű Bogár, aki a nemzetközi és hazai zsidóbűnözőket még sosem vette az ajkára, MH kép Bogár mesék
Néhány nappal ezelőtt, fatornyos falucskánkba látogatott egyik kedvenc előadóm, dr. Bogár László professzor úr. Természetesen elmentem az előadására, hiszen korábban is szívesen hallgattam, amiről beszélt. Nem volt ez másképp most sem. A „nem létező háttérhatalom” üzelmeiről, annak hazánk életére kifejtett kártékony hatásairól, a manipulátorok, a pénzügyi paraziták honi (ki)szolgálóiról esett szó. Briliáns mondatfűzéssel, parádés szókinccsel tárta fel korunk problematikáját. Nagy titkokat ugyan nem mondott, mert aki akárcsak hobby szinten is foglalkozik a napi politikával, az mind ezekről értesülhetett. Az előadás módja, összeszedettsége és stílusa azonban lenyűgöző volt. Laci bátyánk is élvezte az estét, fürdött a népszerűségben. Amikor személye iránt megmutatkozó szeretet elérte a csúcspontját, ritka zsenialitással ráérzett, és abban a pillanatban megvédte az elmúlt időszak IMF-el kapcsolatos pengeváltásai ürügyén „vereséget szenvedő” Orbán Viktort. Az emberek számot tevő többsége áhítattal leste a Professzor úr mozdulatait, mámorosan itta szavait. Jómagam ledöbbentem. Egy pillanat alatt egy világ omlott össze bennem. Számomra akkor és ott, ledőlt egy bálvány. Az én olvasatomban ugyanis, aki megvédi Orbán Viktort, az megvédi a Fideszt, aki megvédi a Fideszt, az megvédi a pártrendszert, aki megvédi a pártrendszert, az megvédi a demokráciát. Azt a demokráciát – inkább démonkráciát, a Démon kreálmányát – ami a „nem létező háttérhatalom” sajátossága, aminek segítségével kordában tartja majd’ az egész világot. Tehát, aki megvédi a demokráciát, megvédi a globalista világuralmat. Bogár úr azon az Orbán Viktoron keresztül védte meg egy nemes pillanatban a Gonosz Alkotását, aki – a TEMPO párt bizonyítékai szerint semmivel sem kisebb csirkefogó, mint a bizonyítottan, minimum 14 milliárdnyi EURO-nak megfelelő vagyonnal rendelkező Gyurcsány – köztudottan a Soros alapítvány kegyeltje, neveltje, így kétséget sem hagyhat maga után afelől, hogy a globalista pénzügyi hatalom hű alávalója. Azon az Orbán Viktoron keresztül védte meg Bogár úr a Birodalmat, aki az elmúlt 22 év során, mint a hatalom éppen soros gyakorlója levezényelte, vagy ellenzéki vezérként segédkezet nyújtott országunk kincseinek elrablásában. És a hallgatóság zöme „kajálta”, mert ez kérem szépen, maga a mágia, méghozzá a setét fajtából. Mert: Ki az, aki e nagyszerű, nagy tekintélyű előadó által elmondottakkal az adott pillanatban vitába szállna? Ki az, aki a megszentelt áhítat pillanatában kétségbe vonná az elhangzottak valóság tartalmát? Ki az, aki ott és rögtön, majdan a későbbiek folyamán, ne adna igazat az ige oly kiváló hirdetőjének?
Ki az, aki látva az előadó sikerét, nem használja fel az elhangzott információkat – egy kis potya népszerűséget szerezve – a baráti beszélgetések alkalmából? Így terjed el, és lészen követendő útmutatássá az idegenek akarata, és válik saját ajkunkon az ellen kívánatos szólamaivá. Nemzeti színekbe öltöztetve, jóváhagyásunkkal, általunk dallal, tapssal kísérve. Ez bizony tudomány. Az emberek manipulálásának tudománya. Ennek a tudománynak Bogár professzor úr, a jelek szerint igencsak hatékony képviselője. Le a kalappal előtte. Aki tud, az tud. Kár, hogy a nemzet rovására használja fel hatalmas tudását, mint ahogyan immáron ez számomra kiderült. Amíg az előadó befejezte az mondókáját, gondolkodtam. Hátha ez a nagyszerű ember csak valami tévedésből vált hirtelen orbánistává. Bíztam benne, hátha én látok valamit rosszul, vagy értelmeztem félre. Előadása végén mód volt kérdéseket feltenni. Éltem a lehetőséggel. Illendően bemutatkoztam, és hozzátettem, hogy a Magyar Nemzeti Hadsereg tisztjeként szólnék hozzá. Elmondtam, hogy kérdésemet annak ismeretében teszem fel, hogy a „nem létező háttér hatalom” néha mégis csak megnyilvánul. Történetesen arra céloztam, hogy az Egyesült Államok-béli Georgiában felállított obeliszk oldalára belevésették, hogy a véset megrendelője szerint kiváltságosnak tartott pár ezer család kényelmes létének biztosítására, untig elég a Föld nevű bolygón 500 millió emberszabású egyed. Magyarul, hat és fél milliárd embert halálra ítéltek. (Érdekes, hogyha beütjük a keresőbe, a georgiai obeliszk pontos ismérvei helyett, most már csak utalásokat fogunk találni rávonatkozóan) Ezen ismeretek alapján elmondtam, hogy Budapest határában épült egy létesítmény, filmgyárnak elnevezve, hat méter magas kerítéssel körbevéve, közvetlenül a biológiai szemét égető szomszédságában. (A két egymással határos ingatlant – milyen furcsa – a Mélyfúró utca köti össze. Miért nem mondjuk Keleti Márton útnak, vagy a másik oldalról nézve Salak utcának nevezték el? Mi lehet az oka, hogy Mélyfúró utca lett a neve? Csak nem azért, mert a mélyben alagút kapcsolja egymáshoz őket? Ha így van, annak mi lehet az oka? Egyáltalán, miért van összekötve két, látszólag profil idegen létesítmény?) Jól jönne egy ismert személyiség, akinek lenne bátorsága beszélni a dologról, egy üzemlátogatás lehetőségét elintézni, a helyszínen körbe nézni, filmezni. Már csak a tisztánlátás érdekében, hogy a jónép ne gondoljon semmi rosszra, ha nincs rá oka.
Bogár tanár úrhoz a konkrét kérdésem így szólt:
„Mit tenne Ön, ha tudomására jutna, hogy van hazánkban egy létesítmény, amely ember tömegek megsemmisítésére alkalmas? Lenne-e bátorsága erről nyíltan beszélni, a létesítmény képességéről, ha meggyőző bizonyítékok állnának rendelkezésre?”
Nem a szándék számít ugyanis, hanem a képesség. A szándék bármikor megváltozhat. Ezen elv alapján vált büntethetővé a túl hosszú pengéjű kés viselése is. Tanár úr nem szólt rám, hogy: „Feri fiam, hozzászólásod nem éri el az est színvonalát, ülj le! Egyes! Nem mondta, hogy: „Orosházi úr, maga nem készült, fogja az indexét és menjen Isten hírével!” Mindenre fel voltam készülve, csak arra nem, ami bekövetkezett. A Professzor úr agysejtjei között általában villámléptekkel közlekedő információ áradat elakadt. Hosszú másodpercekig furcsa, erőltetett mosollyal nézett rám. Ha jól neveltségem nem tartana vissza, most más kifejezést használnék – például, amit a kínos, vigyorgás és a bárgyú szavak felhasználásával képeznék -, de nem teszem. Hosszú másodpercek teltek el, miután megszólalt. Szó szerint nem, csak a lényegét tudom idézni. Az nagyon veszélyes lenne - mondta! Mit érnénk el vele, ha beszélnénk róla? Csak lecsuknának, vagy megsemmisítenének, és akkor nem tudnánk folytatni felvilágosító tevékenységünket. Nekünk az a dolgunk, hogy apránként felnyissuk az emberek szemét, hogy az „ertéel népét” is – ahogyan fogalmazott – felébresszük. Ez a mi feladatunk – tette hozzá. Gyáva népnek nincs hazája! Hallotta már ezt a kifejezést, Bogár professzor úr? A cáfolat, - hogy ez csupán egy képzelgő gondolat, amit elé tártam -, az elmaradt. Még hosszan folytatta, de szavai már nem ragadtak meg bennem. Az általam magas talapzatra helyezett bálvány végérvényesen ledőlt. Nos, kedves Professzor úr! Miután előadása után sikerrel túladott könyvein, elmaradt a beígért családias beszélgetős est. Sietősen távozott. Pedig arra fentem a fogam, hogy valóban cserélhetünk eszmét. Egy őszinte, jó ízűt. Miután legnagyobb bánatomra ez elmaradt, további kérdéseimet az elhangzott előadása folyományaként, ezúton teszem fel. Menjünk sorjában, az elhangzottak időrendiségét – nagyjából – követve. Tehát tanár úr, Ön megvédte Orbán Viktort. Apró szurkákat ugyan elhelyezett irányába, mondván, ügyesebben is csinálhatta volna a miniszterelnök úr, például gyűjthetett volna szövetségeseket, mielőtt nekilátott a „gazdasági szabadságharcának”. Én úgy látom, eddigi tapasztalataim alapján, hogy Orbán Viktor egy rendkívül jóeszű, gyors reagálású, kitűnően képzett és kiképzett politikus, akit ráadásul vérprofi tanácsadók, és/vagy felügyelők hada vesz körül. Hibázásra - pláne a magyar nemzet javára - nincs lehetősége. Ezért teljesen biztos vagyok abban, hogy minden tudatos volt, és előre megtervezett. Az is, hogy látszólag nekirontott az IMF-nek. Ha nem játszotta volna el a bátor szabadságharcos szerepét, lehet, hogy már nem ő lenne az ország miniszterelnöke. Azt meg nehezen viselné, kétharmados többséggel a háta mögött. Hogyan tudta volna másképp lenyeletni az ország lakosságával, azokat az újabb népnyúzó intézkedéseket, amiket a pénz nagyhatalmú urai elvártak tőle? Csak akkor, ha széttárhatja a karját, hogy: „Lásd népem, mindent megpróbáltam, de nem sikerült!” Láthatta ország-világ, a nép nem hagyja magára a bátor és hős vezért. A megfelelő felhajtás érdekében a Fidesz kezdeményezte azt a szimpátiatüntetést, aminek tényét aztán persze gondosan letagadtak. Bogár úr előadásában bőszen korbácsolta a „nem létező háttérhatalom” ellen a kedélyeket. Nincs abban ellentmondás kedves Tanár úr, hogy ugyanakkor védelmébe veszi a háttérhatalmat működtető intézményrendszert, a demokráciának nevezett diktatórikus gépezetet, ahol a hatalom igazi birtokosa az - vagyis az Ön által valójában megvédett „nem létező háttérhatalom” -, aki az általunk megválasztható jelöltet állítja? Azt hiszem, ezen a kérdésen megint csak hosszan-hosszan mosolyogna professzor úr, mert erre nem lehet jó válasza! Azt nem mondhatja ugyanis, hogy a demokrácia nem a Birodalom érdekeit szolgálja, hiszen demokrácia védelmére, illetve megteremtésére hivatkozva a Birodalom bárhol, bármikor képes háborút kirobbantani, egyes országok belügyeibe jogtalanul beavatkozni! Elhangzott, hogy az ország javait, a magyar ember munkája által megtermelt nyereséget, a külföldi cégek az utolsó forintig kiviszik az ország határain túlra. Ennek az összegnek és az éves adósságszivattyú összegének együttes értéke évente 25 Milliárdnyi EURO-t tesz ki. Utalva arra, hogy miféle szervezetet képviselek, a „cselekvő tettek” helyett, a kilábalás útját kizárólag az emberek felvilágosításában jelölte meg. Elmondta, néhány tapsikolós hallgató örömére, hogy nem lehet ezt a világot másúton megváltoztatni. Azt állította, rövid időn belül visszasírnák majd a jelenlegi állapotokat, mert olyan cudar világ köszöntene reánk. Ön szerint hogyan nézne ki az a cudar világ kedves Tanárúr? Miért lenne baj az, ha az országunk javára lenne az Ön által említett évi 25 Milliárd EURO, ami jelen állás szerint kizárólagos idegen érdekeket szolgál? Mit ártana az nekünk, ha holnaptól nem törlesztenénk a ránk erőszakolt - összegszerűségében többszörösen visszafizetett - kölcsön-kamat sarcot, amiről egyébként tudva levő, hogy valójában visszafizethetetlen? Mik azok a nagyszerű dolgok, amit nekünk a Multi cégek biztosítanak, ami nélkül „nem élet az élet”? Mik azok a termékek, aminek előállítására mi magunk ne lennénk képesek, vagy hiányába belerokkannánk? Attól tart kedves Tanárúr, hogy nekünk jönne a Fenevad minden erejével? Az valóban meglehet! De egyszer biztosan be kell, hogy következzen az emberiség valódi szabadságharca, az élősködő, csak mások nyomorúsága árán létezni tudó embertelenség ellen! Nekünk jelenleg nincs hazánk, mert idegenek bitorolják! Sokan úgy vagyunk vele, inkább büszkén emberi tartással állva halnánk meg Istenünk, a Hazánk és a Családunk védelmében, mint görnyedten, kiszipolyozott emberroncs módjára, látva, kényszeredetten elviselve szeretteink haláltusáját is. Ezt nem várom el Öntől, hogy megértse. Erre születni kell, Tanárúr!
Szóba került Izland, mint esetlegesen követendő példa. Azt mondta Ön, hogy az más eset. Nekik lehetett ellenszegülni, mert kevesebben vannak, és van tartalékuk. (ezt biz’ Isten nem értem) Valóban, az izlandiak más eset. Ők a jég hátán is megélnek – szó szerint – az IMF „jótékony” bábáskodása nélkül. Nekünk kiváló termőföldjeink, ivóvizünk, szorgalmunk és sok mindenre kiterjedő tudásunk van. Mégis, mi félni valónk van? Éhen pusztulunk a Kárpát-medence termékeny talaján, vagy mi? Szomjan halunk a Duna, a Tisza a Dráva, a tavaink, a csodálatos ásványvizeink mellett? Attól kell félnünk, hogy a Teremtő által a magyar agyakba táplált, jelenleg agyonhallgatott, eltiport, embert szolgáló zseniális találmányok teret nyernek, és a saját érdekeinket és az egyetemes emberiség javát szolgálják?
Netán attól kellene tartanunk, hogy koloncainkat elhajítva, Magyarországon, magyar emberek hoznak, magyar érdekeket szolgáló törvényeket?
Attól tart kedves Bogár tanár úr, hogy megszűnünk rabszolgáknak lenni saját Hazánkban? Mégis, mi az a rettenet Bogár úr, amivel előadása során derék földijeimet riogatta? Az ébresztgető semmit tevéssel ránk váró lassú, de biztos gyötrelmekkel teli elmúlással, azzal lehet riogatni, mert az biztos, ha még egy nyolc éven keresztül – ahogyan azt Ön előirányozta - ébresztgetjük a nemzetet, abba belepusztul! Sokkal előbb, ha nem változtatunk! Úgy döntöttem, egy tanácsát mégiscsak megfogadok Tanárúr. Fel kell nyitogatnunk az emberek szemét, ahogyan Ön mondta. Ezt fogom tenni! Csak az Ön által javasolt célcsoport változik. Nekem nincs dolgom a géniusz Győzike emlőin nevelkedett, és a nagyszerű Alekosz viselt dolgain pallérozódott „ertéel népével”. Ők jól érzik magukat a tévé előtt. Nekik hiába mondanám, hogy nektek nem jó itt. Ők azért fizetnek évente 70 Milliárd Forintot, emeltdíjas esemeseken keresztül, a ki,- be,- meg,- el,- és rászavazó „sók” kapcsán, hogy imádott celebjeikkel együtt ünnepelhessenek. Talán csak egy módon lehetne elmozdítani a képernyő elöli kómájukból. Meg kellene mutatni nekik a filmgyárral egybeépült biológiai égetőművet, és a jól ismert szlogen utánzatával felkínálni a látványt: „Önöknek épült az Önök pénzéből, a Retek Klub és a Telaviv2 tulajdonosainak megbízásából!” (link) Egykoron nagyra tartott és tisztelt Bogár úr! Az Ön nyomában járok a jövőben, és azokat az igaz magyarokat fogom megszólítani, akiket a démonkrácia tévútjaira vezet! Kiskunlacháza, 2012. február 18. Orosházi Ferenc, a Zszlós, a Magyar Nemzeti Hadsereg tisztje
