A JOBBIK MÚLTJÁBÓL
Kitől illene bocsánatot kérjek tehát és vajon miért is ? Vona Gábortól, azért amit ő maga mondott ? Szegedi Csanádtól, azért amit tényszerűen tett ? Ez tényleg vicces dolog lenne, tekintve, hogy az összes video megosztó és egyéb internetes oldalak tele vannak ezekkel a bármikor elővehető információkkal, melyeket ráadásul magam is gondosan begyűjtöttem, letöltöttem, hátha „hirtelen lába kelne” minden ilyen anyagnak, ami a közelmúltban több ezer, tízezer, százezer ember vagy a teljes országos nyilvánosság előtt történt és most bárki által hozzáférhető…(......) Melyik nemzeti érzelmű, gondolkodó Magyarnál hiteles még az a Morvai Krisztina, aki nem is párttag, de Lobbik-os EU parlamenti képviselőként a legfrissebben már avval kampányol, hogy köztársasági elnöki jelölését valószínűleg a FIDESZ is támogatná ? (…) Egyáltalán mit akar az egész Lobbik ™ delegáció az ún. Europai Unio parlamentjében, melyben a párt számtalan korábbi megnyilatkozása alapján (egyébként teljes joggal állítva) nincs is semmi keresnivalója az EU által is kisemmizett Magyaroknak? Talán máris „elfelejtették” a korábban maguk által is elfogadott nemzeti-oldali álláspontot, miszerint az EU-ban felelős, Magyar politikusnak csak addig van keresnivalója míg alá nem írta országunknak a köreikből való haladéktalan kiválási dokumentumát? Miért is osztogatja hát Morvai Krisztina még mindég a 2006-os eseményekről készített DVD-it azoknak a kollégáinak, akik a beszéde közben kétpofára röhögnek Magyarországon, viszont a fülük botját sem mozdítják azon, hogy a magát „Szlovákiának” nevező, teljesen illegális, terrorállam nyelvtörvénye eddig csak afrikai országokéban tapasztalható módon tiporja páros lábbal az ugyancsak EU tagállam „Szlovákiához” elszakított Magyar Testvéreink alapvető emberi jogait ??? (…) Még a főhadiszállása, polgári és keresztyén szavazókörzetében sem tudta összeszedni a kopogtató céduláit sem egy időközi választás alkalmával, nem volt (sőt ma sincs) tisztességes, helyi érdekű újságja vagy honlapja, sorozatosan vállalhatatlan kijelentéseket kezdett tenni, kissé szervezetlen és fejetlen képet mutatott. Egyszóval valamiért nem működött már akkor sem rendesen. Akkor még reménykedtem, hogy ez a fejetlenség és ügyetlenkedés a lelkesség mellett nélkülözhetetlen, az adott feladatra rá is termett, megfelelő emberek hiánya miatt van, ezért ajánlottam fel nekik a segítségemet. Szimplán azért, mert láttam, hogy több, a képességeimmel és lehetőségeimmel összefüggő dolgot egyszerűen összehasonlíthatatlanul jobban tudnék csinálni nekik, mint ahogy addig azt náluk valaki csinálta, vagy nem is csinálta egyáltalán pedig nagyon kellett volna. Ennyit szerettem volna tenni tehát rengeteg bajom, gondom között nekik, de meg kell valljam, ekkor már kissé gyanakodtam.
EGY LÉPÉS ELŐRE HÁROM LÉPÉS HÁTRA
Gyanakvásomban le is próbáltam. (…..) vajon akkor is kellek-e nekik, ha tényleg akarok tenni valamit, akkor is, ha tényleg a köz legkényesebb problémáival szeretnék foglalkozni, nem csak a FIDESZ-szagú kampány-látszatcselekvés pasztell-maszatolásához keresnek lelkes PR-kommunikátort. Korábbi, kényes, kemény témákat feszegető 2 írásommal kopogtattam tehát és sajnos nem is csalódtam, rossz előérzetem beigazolódott…A többit már leírtam, nem ismételném tehát magam. Most viszont a kérdések és vádak bevezető megválaszolása után csakugyan a lényegre térnék, mellyel kapcsolatos alább leírt véleményem – ezúton kifejezetten hangsúlyozni kívánom – kizárólag és csakis az én személyes, egyéni véleményemet tükrözi. Nos tehát, aki még itt van szellemben és lélekben is és nem kapta be a Lobbik™-mátrix vörös-ezüst csíkos altatóját az jöjjön velem, nyúljunk együtt a darázsfészek legmélyére ..! (….) Különösen kelletlenül vettem volna részt, akár még a Haza ügyében is a politika „parlamenti demokrácia” elnevezésű – nyilván csupa véletlenül - színzsidó színjátékában, mivel teljesen egyértelműnek tartottam és tartom ma is, hogy Az ún. „parlamenti demokrácia” nevű konspiráció nem más, mint a legrosszabb diktatúra „lepapírozása”, tényleges legalizálása, a személyi döntések felelősségének tökéletes elkenése. Természetesen nem én mondtam ki először a fenti tételt, hanem sok, nálamnál nagyságrenddel értékesebb gondolkodó állította már ezt, évszázados távlatba visszatekintve is. Miért, tudna bármelyőtök csak egyetlen egy példtát is említeni, ahol közmegelégedésre működött valaha is a „parlamenti demokrácia” intézménye ?
PÁRTRENDSZER = BŰNRENDSZER
EZT TÁMOGATJA A JOBBIK
A felületesebb magyarok nyilván a Horthy rendszert említenék meg ennek kapcsán, ami csakugyan, időtartama túlnyomó részében széles néptömegek megelégedésére működött úgy, hogy ténylegesen létezett és funkcionált is már benne valamiféle parlament. Ezek a hangok azonban nyilván elfelejtik, hogy akkor, annak a parlamentnek vajmi kevés hatalma volt a kormányzó fölött, aki akár évente többször is leválthatta az aktuális miniszterelnököt, minisztereket, teljes kormányokat. Ezáltal tehát elméletileg és gyakorlatilag is teljességgel fölérendelt, egyéni szerepben volt a parlamenthez képest. Mindezekért tehát én személy szerint Horthy Miklóst tartom Magyarország utolsó királyának, nem pedig a képességei és mentalitása alapján egyaránt teljességgel alkalmatlan, minden jelentősebb lépésében leszerepelt IV. Károlyt. Igen, Horthy-t, akit ráadásul nem is kötöttek választási ciklusok és teljes negyedszázados uralkodása alatt többször is élt a fent leírt lehetőségekkel, ellentétben a Sólyom László nevű egyaránt eszköz és erkölcstelen, a hazafiságot nyomaiban láttatni is képtelen, siralmas bábbal. Úgy aránylik tehát a „parlamenti demokrácia” létjogosultsága a véleményem szerint az „Alkotmányos Királyság”-hoz, mint a „köztársasági elnök”-i titulus a „Kormányzó”-hoz, akit a mi konkrét, Magyar esetünkben - úgy vélem teljes joggal - hívhat bárki „kalapos király”-nak. Nos, Horthy király uralkodása után pedig már csak egyetlen egy magyar ember maradt egészen a jelenkor történelméig, aki esetleg megmutathatta volna, hogy az általa „Hungarizmus”-nak nevezett, tekintélyelvű, parlamenti demokráciát nélkülöző hatalmi rendszer működhet-e a széles néptömegek megelégedésére vagy sem. Tegyük azonban a szívünkre a kezünket és ismerjük el, hogy a kevesebb, mint fél évig uralkodó Szálasi Ferenc-nek és Nyilaskereszteseinek ez a lehetőség egyetlen pillanatra sem adatott meg, hiszen hatalmi idejük periódusa éppen a teljes, egészében is rendkívül kegyetlen Magyar történelemnek is talán egyik legrettenetesebb, legvéresebb félévére jutott. Így azt gondolom, senki nem állíthatja őszintén, hogy a Nemzetvezető Hungarizmusának működőképessége valaha is bizonyítási helyzetbe kerülhetett volna.
ZSIDÓBOLSEVIZMUS 66 ÉV ÓTA
Ami viszont ezután történt az teljesen egyértelmű és világos: Vége lett ugyanis az utolsó világszabadságharcnak, mely csak az azt megelőzőhöz hasonlíthatóan borzalmas következménnyel járt Magyarország számára. 1945 tavaszán ugyanis a mi Magyar hazánk megszűnt létezni és átadta a helyét egy „Magyarország” fantázianevű részvénycsomagnak, melynek nominális értékét a társadalma által előállított javak és a belőle kinyerhető természeti értékek összessége jelentette és jelenti a mai napon is. A teljes részvénycsomagot az innentől már teljes gőzzel működő ún. „parlamenti demokrácia” mozgatócérnáival együtt a „Szovjetúnió” fantázianevű – csupa véletlenül ugyancsak színzsidó - monopólium tartotta a kezében. Nos, az 1000 év óta királysághoz szokott, akkor még jelentős számban élő Magyarok ezt az államformát és az általa kiteljesedő, az általános közelégedetlenségnek abszolút mértékben fittyet hányó Szovjetek által működtetett diktatúrát 1956-ban egyoldalúan felmondták. Homok ment tehát a „népi demokrácia” néven legalizált diktatúra gépezetébe. Ez a homokszem pedig akkora volt, hogy – bár ezt nyilván sokan, sokáig nem fogják még elismerni - , a „Szovjetúnió” nevű betakarítógép véglegesen tönkrement bele. Tönkrement tehát és darabjaira is hullott a betakarítógép-monopólium, mely utolsó erejével, 1989-ben dühödten vágta a globális tőzsde asztalára a renitens „Magyarország” nevű részvénycsomagot, mely lépésre részben megroppant anyagi helyzete is késztette. Ez a lépés komplett monetáris robbanást idézett elő és sorra generálta a földből eső után kiserkenő gombák szaporaságával előbújó különböző bróker csoportokat. Ekkor vált az ún. „Magyar parlament” a „Magyarország” nevű részvénycsomag globális szabadpiacának lokális színterévé.
A KÁDÁR-RENDSZER ZSIDÓ HIÉNÁI
Különböző színekbe öltözött brókercsoportok lepték tehát el a Nemzettőzsdévé ™ változott parlament épületét, és részvényeiket parlamenti képviselői mandátumaik által jegyezhetően bocsátották áruba. A csoportok vörös, narancssárga, zöld-fehér, kék-fehér, stb. színekkel jelölték meg magukat és termékeiket hogy megkezdődhessen a nagy, globális bevásárlás. Ennek eredményeként, példátlan gátlástalansággal lezajló monetáris folyamatokat követően mára a „Magyarország” fantázianevű részvénycsomag főként Moszkvai, Pekingi, New York-i és – nyilván ez is fatális véletlen - Tel-Avivi invesztorok kezébe került, általam ismeretlen arányban elosztva. Persze a „Magyarország” nevű organikus részvénycsomag névértékeit megteremtő és mindezek után is megmaradt Magyar termelő erő nem elégedett meg evvel a státusszal sem, ami nem is volt sokkal jobb alternatíva, mint amit a Szovjet monopólium tárt elé korábban mosolygó, alkoholista brókerek vagy Sztálin orgonáknak nevezett „üzleti rábeszélő eszközök” formájában.
A JOBBIK A FIDESZ KLÓNJA
Aztán jött egy érdekes, magát vörös-fehér sávos megkülönböztető jelzéssel ellátó brókercsoport, mely kezdetben nagyon ügyesen és hitelesen gazdálkodott és mára - jóllehet, hivatalosan jelenleg még nem is jegyezhető - mégis meglehetősen magasan áll az árfolyama. Hogyan érhette el ezt a viharos sikert Gábor bróker és értékesítési csapata a Lobbik ™ ?
1., Pontosan akkor dobta piacra termékét amikor annak főszezonja volt
2., A termékbevezetés kezdeti időszakában nagyon hiteles volt az eladási érvelése, a promóciós előadások pedig egyszerű nyelven és sokakhoz szóltak és jutottak is el
3., Az egész Lobbik Rt.-nek (mára már Zrt…) nagyon ügyes, „korlátolt felelősségű Bt.” típusú szerkezeti formája volt és van jelenleg is.
Hogyan működik tehát egy „korlátolt felelősségű Bt.” ? Jelen esetünkben, a Lobbik ™ példájában úgy, hogy vannak korlátolt felelősségű beltagok, akiket egyfelől véd kívülről jogilag a kültag Civil Jogász Bizottság, másfelől, ugyancsak kívülről, fizikailag a másik kültag Magyar Gárda. Azért korlátolt felelősségűek a beltagok, mert ha bármi nyílt konfrontáció van, akkor abban a körülményeknek megfelelően bevethető a CJB vagy a Gárda, melyek egyike sem köthető közvetlenül a Lobbik™-hoz. A CJB csomagot kibontva Gábor ráadásként örömmel tapasztalhatta meg, hogy az egy „two in one” típusú ügylet, melyhez járt egy kötelező meglepetés is. Igen, a Morvai nevű meglepetés eleinte csakugyan kellemesnek látszódhatott, hiszen míg Gábor nagyon jó volt az egyoldalú, előre megírt termékérveléseknél, sajnos nagyon rosszul szerepelt a meggyőzéses értékesítési vitákban a nyilvánosság előtt. Ezzel szemben viszont Morvai művésznőt erre is remekül fel lehetett használni. Ráadásul a Baló érdekkörbe tartozó, éles eszű üzletasszony szívesen bevállalta a „kint is vagyok, bent is vagyok” szerepet is, így vele mondathatott ki bármit a Lobbik ™ amit tisztán a saját nevében nem akart vállalni. Így üzenhetett pl. a Lobbik ™ a narancssárga csomagolású, jelenleg meglehetősen magasan jegyzett részvény tulajdonosainak, (lásd: a „Rossz zászlók alatt” c. írásom 4. pontja) amikor valamilyen közös projektre készültek. Sajnos azonban a sokoldalú művésznő fellépti díja nem volt alacsony és a pozitív meglepetések közé egyre gyakrabban keveredtek negatívok is…A művésznő gázsijában azt is kikövetelte például, hogy míg a mai napig sem tagja hivatalosan Gábor brókerirodájának, mégis őt delegálja a társaság a búsás haszonnal kecsegtető Európai nagy részvény-piacra ! Gábor problémái ráadásul a hazai nagytőzsdébe való bejutáshoz közelítve határozottan megnövekedtek, mivel részvényei árfolyamának magasan tartása igen komoly árat követelt: Gábornak ugyanis rá kellett ébrednie, hogy a központi tőzsdén, ahol a Lobbik ™ érdeklődési körének középpontjában álló fő, „magyarország” fantázianevű részvénycsomagot jegyzik már nem azok az egyszerű, könnyen meggyőzhető vevők és lekiabálható konkurens brókerek vannak, akikhez korábbi utcai (standolós) munkáinál szokott. Itt már vérprofi tőzsdecápákkal (patkányokkal) kell összemérnie értékesítési tudását ! Ráadásul avval is szembe kellett nézzen, hogy a meglévő szerény anyagi lehetőségeikből az új környezet kíméletlen piaci versenyében nem jön össze még a nevezésre való sem. Segítséget hívott hát, és kapott is rögtön, de…De csak igen nagy „kamatra” és igen erős kompromisszumkészséget igénylő feltételekkel… Kapott tehát valahonnan anyagi támogatást a promóciójához melyet a „parlamenti demokrácia” nevű tőzsde, polkorrekt, üzleti nyelvezete csak „kampány”-nak hív. Kapott értékesítési manager munkatársakat is, akiket azonban nyilván nem maga válogathatott össze, mivel elég furcsa, ellentmondásokkal teli, az iroda eddigi koncepciójától élesen eltérő értékesítési módszerekkel, üzleti viselkedés mellett kezdték kínálni a vörös-fehér portékát. Ezt tetézendő egyre gyakrabban, önállósulva diktálták saját feltételeiket (vagy az Ő saját mögöttes megbízóinak feltételeit…) a Lobbik ™-nek és vevőkörének egyaránt. Van tehát Gábor brókernek segítsége Morvai művésznő személyében, azonban Ő egyre többet követel magának egyre kisebb erőfeszítésekért cserébe és egyre elfogadhatatlanabb, üzletileg hiteltelenebb kijelentéseket tesz a megbízói nevében. Van (adatott) neki ezen kívül egy Novák nevű segítő is, aki egyrészt megszervezte a Lobbik ™ egész médiahátterét, borotvaéles az esze és ugyancsak kiváló, aktív vitaképessége révén sikerrel tette nélkülözhetetlenné magát. Másfelől viszont ugyancsak akaratos, makacs, követelőző és ráadásul behozza az üzletbe a pereputtyát is, ami nem szép dolog. Ami pedig talán a legnagyobb probléma vele kapcsolatban, az a bolton kívüli, meglehetősen deviáns viselkedése, kinyilatkozásai, melyek önmagukban is képesek rossz hírbe hozni a brókerirodát, sőt Gábor jónéhány régi alkalmazottját, illetve kiterjedt törzsvásárlói körének egy részét is elriasztották már. Ezen kívül adatott még Gáborunknak egy másik segítője is Szegedi Úr személyében. Őróla nem sok elmondani való van, nincs is különösebb haszna a társaság szempontjából, mégsem lehet kihagyni a buliból, mivel Gábornak régi üzlettársa.
A JOBBIK TAGSÁGA BŰNÖS, MIVEL ORRUKNÁL FOGVA HAGYTÁK MAGUKAT VEZETNI
Nos, lényegében a fenti személyek alkotják pillanatnyilag a Lobbik Zrt. beltagi körét, illetve még néhány egyéb személy, akiknek személyleírását ebben a pillanatban nem könnyű pontosan meghatározni. Ez a helyzet tehát most a felső vezetőségben, a középvezetői szinten pedig még nagyobbak a problémák. Gábornak ugyanis rá kellett ébrednie, hogy hiteles, felnőtt, tapasztalatokkal rendelkező értékesítő nem szívesen adja már a nevét ehhez az üzlethez. Olyanok pedig, akik mindezek után felnőtten, komoly tapasztalatokkal felvértezve is vállalnák ezt a „paradigma-napraforgó”-t, vagy nagyon sokat kérnének fellépti díjként vagy olyan további, vállalhatatlan arculat és irányvonal-váltásokat akarnának ráerőszakolni a Lobbik™-ra, melyekért egy harmadik, háttérmegbízó fizetne. Ezért tehát az történik, hogy a nemzettőzsdéhez méltatlan, alig huszonéves jobb-rosszabb képességű, azonban tapasztalt, komoly értékesítőként hiteltelen és hihetetlen gyerekeket állít a Lobbik™ a „nem-zeti” pult mögé még komoly árverések (pl. csornai búcsú) alkalmával is. Igen, ővelük még bármit el lehet mondatni, nekik más a felelősség érzetük és nagyon olcsók, nem utolsó sorban pedig teljesen súlytalanok, így ha nem kellenek már bármikor ki lehet őket lökni a hajóból. Tulajdonképpen csak lelkes, belsős-külsősök, karrier-orientált sihederek. Elmondhatjuk hát végezetül, hogy a Lobbik ™ részvényei még nagyon jól állnak ugyan, de a főbrókert, Gábort már lényegében ki is vásárolták az üzletből, idegen erők tulajdonképpen azt csinálnak innentől a vállalkozásával amit akarnak. Persze nem csak Gábor a hibás, hanem az is, aki elhiszi, hogy az ún. „parlamenti demokrácia” vakvágányt jelentő keretei közé bárki is beférhet, aki tényleg fel akarja szabadítani a „magyarország” nevű részvénycsomagot, immáron 65-éve tartó rettenetes státuszából, aki megveszi még ezt a fiktív részvényt. Nem, sajnos nem megy az ilyesmi olyan könnyen, hiszen a világ nagy brókerei nem azért találták ki maguknak „demokrácia” nevű játékukat, annak minden mocskos szabályával és kellékével (pártok, parlament, stb.) együtt, hogy azon belül bármi esetben veszíthessenek. Ameddig pedig mi, értéktermelők és értékteremtők ezt a piszkos és erkölcstelen játékot tétlenül hagyjuk tovább folyni, különböző színbe öltözött brókereink vidáman kiabálva árulják tovább nemzet-részvényeinket: Tessék kérem, Magyarországot vegyenek ! Please ! Bite ! Pazsalszta ! 是! כן ! Prego ! Merciiii !!! Várjon, jöjjön vissza, tudok még engedni belőle, ne menjen el, megoldjuk okosba !!! (részletek egy két évvel ezelőtti körlevélből)
