fegyvert nem szegezünk ellene
- mondta Károlyi Mihály
Van már köztársaság, de alig-alig van már Magyarország. Északról a csehek, délről a szerbek nyomulnak előre. Románia elrendelte az általános mozgósítást és Károlyi szinte biztatja mindazokat, akik jönni akarnak, hogy jöjjenek nyugodtan, mert ellenállást úgysem fognak találni. - Ha bárki betör - mondja a Nemzeti Tanács ülésén -, tiltakozunk ellene, fölemeljük óvó szavunkat és apellálunk a világ művelt népeinek ítéletére, de fegyvert nem szegezünk ellenük. Hadd jöjjenek hát, akik jönni akarnak és hadd kacagják ki ezeket a pacifista demokratákat! Az Est ünnepli a fosztogatókat és üdvözli a megszállókat. Ki emlékszik még arra, hogy 1871-ben milyen méltóságos némaság, milyen gyilkolni tudó hallgatás fogadta Párizsban a bevonuló győztes németeket? Mit tudják ezek a pesti demokraták, akik Wilsonban bíznak, hogy mennyi gyűlölet, elszántság köszöntötte egy-egy megürült szerb faluban az osztrák-magyar csapatokat? Itt, a született pacifisták, a zsidók valósággal ünneplik a győztes ellenséget. "Az ország egy részét idegen katonaság szállja meg - írja Az Est -, de ha a barátként üdvözölt idegenek ide bejönnek és látni fogják azt az őserőt és azt az ifjú becsületet, jó szándékot, ami ezt a népet most eltölti, rövid napok alatt megindulunk a virágzás és gyarapodás útján." Ez az ifjú becsület abból áll, hogy Pásztor Árpád még a zsákmányoló csőcseléket is üdvözli az Estben. "Az új Magyarország kialakulása szempontjából - írja -, jelentéktelen ez a fosztogató járvány. A műveletlen indulatok fellobbanása még arra is jó, hogy éles sugarakat vessen a régi Magyarország bűneire." Ugyanekkor Károlyi és Lovászy Márton lapja, amely e gyászos pillanatokban a hivatalos kormánylap szerepet tölti be, ekként ír az ország megszállására érkező franciákról: "Valószínűleg holnap érkeznek Budapestre az első francia katonák és a legfiatalabb köztársaság székvárosa szeretettel köszönti a szabadság, testvériség, egyenlőség harcosait. Merev, gőgös német tisztek helyett kedves, joviális francia tisztek; esetlen, mázsás csizmájú német legénység után pedig a dédelgetett poiluk fogják utcáinkat benépesíteni. Intézkedni kell tehát, hogy a magyar felírások mellett az összes nyilvános helyeken szerepeljen a francia felírás is. A kereskedők írják ki: 'Ici on parle francais'. Az árlapokon hagyják el a német részt." Tormay Cécile "Bujdosó könyve" szerint ennek az anglomániának és franciaimádatnak gyászos következményei vannak. A győztes francia úri méltóságot, büszke önérzetet várt attól a magyarságtól, amellyel együtt harcolt Rákóczi lobogója alatt. S mikor a Ritzben a cigány eljátssza a Marseillaise-t, a gyönyörűségtől ájult zsidók groteszk haptákba vágják magukat. A francia misszió tisztje, aki persze nem tudja, hogy ezek a hajbókolók nem magyarok, legyint a kezével és azt mondja: "Sale nation. Piszok nép." Mackensen nem fog kezet Károlyi Mihállyal. Háromszor védte meg Magyarország határait Mackensen tábornok, akinek német seregei az oláh betörés után magyar csapatokkal együtt felszabadították Erdélyt. És most azoknak, akik az ország megmentését ígérték, már nem szent a szövetségi hűség sem. Ha már elrúgták maguk alól az erkölcs és tisztesség alapjait, ha már felbomlasztották a hadsereget s Szent István Magyarországát arcul verették Belgrádban, sietve el kell dobni a nemzeti becsület utolsó foszlányát is. Mackensen tábornagy, a magyar határok hősi védője, diadalmas csaták hadvezére, visszavonuló seregeit követve, utolsónak akarja elhagyni Magyarországot. Károlyi parancsára gépfegyvereket állítanak fel szalonkocsijával szemben Pogány-Schwartz részeg katonái, és Gerő-Grosz százados közli Mackensennel, hogy fogolynak nyilvánítja. Az ősz tábornagy tudja, hogy ehhez a szégyenletes gesztushoz semmi köze nincs a magyarságnak. ökölbe gyűri a kezét, aztán elmegy Károlyi Mihályhoz, hogy "a köztársasági elnök úrral" csapatai átvonulásáról tárgyaljon. Károlyi mögött ott lapul a nagy fülű Böhm Vilmos, az egykori írógépügynök, aki ma Magyarország hadügyminisztere. Károlyi viszont közli Mackensennel, hogy internálni fogják Fóton. Ezekben az időkben Magyarországon, sajnos, nincs ember, aki meg tudja, vagy meg merje mondani az igazat, tehát amikor Károlyi kezét nyújtja Mackensen felé, az ősz hadvezér zsebre dugja kezét és az egész magyarság nevében németül mondja ki az ítéletet; "Sok emberrel volt dolgom életemben, de olyan férfival, akiből annyira hiányzott minden becsületérzés, mint önből, még nem találkoztam." Forrás: Marschalkó Lajos (1911 - 1968) Kik árulták el 1818-ban Magyarországot című könyve, a Stádium Kiadó 1944-es kiadása alapján (szebbjovo) Kép: főrabbi a vöröspatkány szobránál
